Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Lovik Károly: Görgey csillaga

lomásoknál folyton szaporodtak. Kardos diákok, magyar ruhás képviselők, kortesalakú népszónokok, izgatott újságírók tarkán keveredtek össze aggodalmaskodó kereskedőkkel, különös öltözetű, szögletes katonákkal, magas- kalapú nyárspolgárokkal. A tömegen itt is, ott is egy-egy ünneplő ruhás, fiatal lány furakodott át és egy ócska cilinderbe adományokat gyűjtött a haza oltárára. Voltak akik bankjegyeket dobtak a kalapba, mások a gyűrűiket húzták le, de sokan azt mondták, hogy már lerótták egyszer adójukat és mosolyogva vonták meg vállukat. Két cigányzenekar is játszott: egyik a hajó orrán, a másik a kormánykerék fölött, és a magyar népdalok egymásba kapaszkodva repültek el a tajtékos víz fölött. Az egyes hajóállomásokon hervadt lombok és átázott diadalkapuk hirdették, hogy nemrég egy ünnepélyes fogadtatás díszletei voltak. Mikor már közeljártak Esztergomhoz, egyszerre élénk éljenzés harsogta túl a cigányzenét. A Dunával párhuzamosan haladó országúton fölbukkant a császári postakocsi: a kétfejű sas helyét egy magyar papírcímer foglalta el, és a kocsis vígan trombitált, míg a kocsi utasai kendőiket lobogtatták a hajó felé.

Az esztergomi állomáson száz és száz polgár, katona, pap, asszony, gyermek várta a bécsi hajót, amelytől megszokták, hogy friss híreket és nevezetes férfiakat szállítson. Minden ok nélkül harsány éljen zúdult föl, amelyet a gőzös utasai túlzott lelkesedéssel viszonoztak. Egy csomó ember kiszállt, de helyüket kétszerannyi friss utas foglalta el. Andornaki is a kapitányi híd mellől nézte az érkezőket. Csupa ismeretlen ember volt, végre az utolsó utasok közt egy állig begombolt magyar kapitány vonta magára figyelmét.

Hol látta ezt az embert? Hosszúkás fej, feltűnő magas homlokkal, állát kurta körszakáll övezte, amelynek ritkás szálai a rosszul kopasztott csirkére emlékeztettek. Koránál idősebbnek tetszett és a szemüveg, amelynek nagy karikái kelleténél vastagabbak voltak, fontoskodó vonást adott alakjának. Egyenruhája - amely láthatólag új volt - nehézkesen helyezkedett el testén, csákója túlságosan nagy volt, és a fülén ült. Könnyű lépésekkel, mint egy táncmester haladt át a hídon, míg egy tiszti szolga a cókmókját - egy fekete vidrabőr kabátot és kézitáskáját - hozta utána.-Görgey! - szólt Andornaki, felismerve egykori Nádor huszár-bajtársát.- Igen, Görgey - felelte a megszólított németül - és te Andornaki vagy. Pestre?- Igen, Pestre.- Egyedül?- Igen. És te?-Veled tarthatok?- De hogyne. A hajó farán telepedtem le, ha ugyan még valaki el nem foglalta a helyemet.

140