Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Lovik Károly: Görgey csillaga
Végigmentek a fedélzeten és egy pillanatig kíváncsian néztek egymásra. A katonai iskolában nem voltak a legjobb barátok, Görgeyt egyáltalán csak kevesen szerették. Sokan nagyképűnek tartották, mások titokzatosnak, és minthogy se könnyelmű, se kicsapongó, sem ábrándozó nem volt, nehezen találtak vele érintkezési pontokat. Ezek az iskolai képek barátságtalan felhőbe burkolva jelentek megAndornaki előtt.-Tehát Magyarország fölébredt- mondotta, mialatt figyelmesen szemlélte Görgey furcsa öltözetét - és te, amint látom, szintén beálltál azok közé, akik hisznek e fölébredésben. Hol szolgálsz?-Tulajdonképpen Győrön, de csak papiroson. Föladatom fegyverkészletek bevásárlása és szállítása lenne.- Oh, ez talán nem is olyan nehéz-jegyezte megAndornaki és maga elé idézte a viseltes arcú Gerényit, amint a berlini kávéházban elpanaszolja 30 000 puskájának furcsa sorsát.- Nem, ez nem nehéz, de valahol el kell kezdeni a dolgot. Sajnos, a legtöbb fegyver, amit veszünk, színpadi puska, akinek valahol a világon egy hasznavehetetlen vadászfegyvere van, nekünk varrja a nyakunkba. Szerencsére a kormány elunta, hogy a külföld zsibárusa legyen és most egy gyutacs és lőkupakgyárat akarnak építtetni.-Tehát a dolog egészen komoly? Görgey burnótos szelencéje tetejére ütött és megkínálta Andornakit.-Ahogy vesszük — folytatta és rózsaszínű arcbőréből szeme mellett, a halántéka alatt egy kis csillag képződött, amely nála a mosolygást jelentette - minden kezdet nehéz. Ma a mi katonaságunk megfelel a hagyományoknak, amelyek szerint a magyarnak csak lóra kell szállania, és máris megnyerte a csatát. A nemzetőreink, nos, ezek egészen különös hadfiak és kedves fickók, és neked, mint régi katonának, nem kis örömet szereznének. Magyar- országon ma mindenki nemzetőr, 37 pengő forintért szállítjuk a ruházatot és ha nincsen puskája, hát a kasza, sőt az esernyő is megteszi. A költők elhitették velük, hogy egy magyar húsz németet megér.-Tehát nem bízol a harc sikerében?- Nos, hiszen vannak egyéb katonáink is, a régi sorezred, a régi huszárok, akik megjárták Itáliát, sőt vannak tisztjeink, akik még Napóleont is ismerték, igaz, hogy csak futtában. Az a furcsa helyzet állt be, hogy a német és cseh bakákra, huszárokra, tüzérekre nagyobb szükségünk van, mint a nemzetőreinkre. De hát ez gyakorlat dolga, minden katona jó, ha jól vezetik. Lesz jó nemzeti hadsereg, hajók lesznek a vezérek, lesz jó tömegünk, ha a lelke jó, és ez a lélek, az intellektus. Ma az emberek kiabálnak, lelkesednek, a kalapjukat Pozsonytól Kolozsvárig a levegőbe dobálják, de ez csak tünet, tünete az egészségnek, amely talán egész másutt lakik, mint ahol mi 141
