A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
bankigazgatót, nagykereskedőt, nagyvágót, gyárost, textilest, vagyis a pénzes embereket. Volt, ahol rövid úton kirúgtak, de a nagyfejűek közt szép számmal akadt olyan is, aki megpillantván az íven Babits Mihály, Herczegh Ferenc, Móricz Zsigmond, aztán Felmer Alfréd, Kornfeld Móric és a többiek nevét, meg azt, hogy ő, már mint a nagyfejű, ettől fogva Karinthy barátja lesz, hát kénytelen-kelletlen aláírt. Erre meg Cserépfalvi adott valami két-háromezer pengő előleget, amit Frici bácsi rögtön magához vett. Mindezzel persze siettünk nagyon, még az árverést is sürgettük, nehogy az ellenfélnek ideje legyen fölkészülni. Felvirradt aztán a nagy nap, a nyilvános árverés napja. Tíz óra felé, ahogy letekintettünk a kora őszi Üllői útra, egész csoportosulást láttunk házunk előtt a járdán, sok keménykalapos és tar fejet: ezek voltak a hiénák. Gyűltek már szépen a dögszagra. - Gyerünk - szólt hozzám Frici bácsi, s lefelé indultunk a hatodik emeletről. A hiénákról, vagyis hivatalos árverési vevőkről tudni kell, hogy mind egyetlen szervezetbe tömörültek - nem emlékszem, hivatalosan-e vagy csak megállapodás folytán - hiszen külön-külön az is csupa sovány erszényű ember volt, össze kellett rakniok a kis pénzüket, hogy vásárolni tudjanak. Vezérük, egy szálas, kopasz, keselyűorrú férfi, ott állt a csoport közepén; halkan tárgyaltak a várható zsákmányról, osztották ki a szerepeket. A hivatásos hiénákon kívül néhány sokpénzű civil, gazdag műgyűjtő is el szokott járni az érdekesebb árverésekre, ha valami becses ritkaságra volt kilátás - de ezek ide nem jöttek el, miféle műkincset is remélhettek volna egy eladósodott író lakásában! Frici bácsi rövid krákogás után egyenesen a főhiénához fordult. - Uraim! Azt hiszem nem kell magyarázni, kinek a házába megyünk most. Láttak önök már derékba tört tölgyet? Ilyen tölgy... de hagyjuk ezt. - Az értetlen hülede- ző tekintetekből Frici bácsi azonnal megértette, hogy rossz nyomon indult el: nem általánosságok kellenek ide, hanem vaskos konkrétumok. Kezét a vállamra tette. - Uraim! Pillantsanak erre a fiúra, aki hajadonfőtt áll az utcán, nem azért, mert melege van, de azért, mert apjának, a neves magyar írónak, a harácsoló nagytőke áldozatának arra sem telt, hogy a gyerekét tisztességesen felruházza. Jól tudom én, hogy az önök szíve sok gyászon és keserűségen edződött meg, és mégis a szívükhöz fordulok, uraim! Csak annyit mondok: Karinthy Frigyes árván maradt családjáról van szó! Magára venné akármelyikük is, hogy részt vett Karinthy kis családjának megfojtásában? Ezek a hiénák valóban sok nyomort látott, keményszívű emberek voltak, akiket nem egykönnyen lehetett meghatni, hiszen az volt az egzisztenciájuk, hogy az összetört sorsokból éljenek. De apám neve azért nekik is többet jelentett, mint egy árverési cím, s akadt köztük több, aki legalább a Színházi Életben olvasott tőle valamit, és talán egy nevetést vagy egy könny646
