A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
cseppet köszönhetett neki. Mozgás támadt a bolyban, éreztük, hogy Frici bácsi szavai itt-ott eleven talajra hullnak. Most kellett szorítani, belekapaszkodni ebbe az ébredő kis érzelembe.- Porba akarják tiporni ezt a halhatatlan nevet? Gyalázatba kergetni egy Karinthy Frigyes családját? Nincs ezeknek semmijük, csak az a néhány bútor: az asztal, ahol a könyveit írta, az ágy, amelyben aludt, a zongora, helyesebben pianínó, ahol... de minek ide a sok beszéd? Önöknek is van családjuk, önök is tudják, talán még jobban nálam, mi az élet. Dolgozunk, küszködünk uraim, amíg bírjuk lélegzettel - de mi lesz kedveseinkkel, ha majd el kell mennünk? Kár szaporítani a szót. Hiszen látom már, hogy önök nem olyan emberek, akik rálicitálnak egy szegény özvegy és egy hajadonfőtt árva kevéske bútorára! Nem, önök változatlanul fogják hagyni a kikiáltási árakat! Annál inkább, mert én, a szegény megboldogult legjobb barátja erre a mindennél igazabb ügyre akarom áldozni azt a csekély összeget, amelyet az évek során sikerült megtakarítanom, öreg napjaimra... de mindegy. Ne vegyék sértésnek, ha elmaradt hasznukért szerény kárpótlást ajánlok...- Mennyit? - kérdezte a főhiéna rekedten. Frici bácsi nyelt egyet, aztán elszántan kimondta: Háromszáz pengőt!- Kevés. Tizennégyen vagyunk. Ezer pengő.- Barátom, maguk megőrültek. Adok négyszázat, vagy hagyjuk abba az egészet. Az személyenként harminc pengő-semmiért.- Nyolcszáz, ide vele és befogjuk a pofánkat. Nekünk is van szívünk.- Nézze, legyen ötszáz, de ha még egy szót szól, már itt se vagyok.- No jó, hétszáz. Csak azért, mert olyan szépen beszélt.- Gazemberek! - Frici bácsi sarkon fordult, mintha el akarna menni. Csak a kapunál szólt vissza: - Ördög vigye el: hatszáz!- Felezzük meg: hatszázötven és befogjuk a pofánkat. - Ide a kezet!- Ide a pénzt! Frici bácsi ideiglenes nyugtatvány ellenében rögtön lefizetett a főhiénának háromszáz pengőt, a fennmaradó háromszázötvenet majd akkor kapják meg, ha minden rendben ment. Erre aztán az egész társaság fölmászott a hatodik emeletre, trécseléssel és csoszogással töltve meg a szűk lépcsőházat, majd betódultak a lakásba. Addigra már a végrehajtó is megérkezett. Úristen, micsoda pofák voltak ezek! Benyomultak a szalonba, lábuk nyomát otthagyták a parkettán, leültek a karosszékeinkbe, végigdőltek a díványunkon, mert ha nem is akartak most vásárolni, szokásból kipróbálták, mocskos cipőjüket felrakták a huzatra. Soha nem láttam még ennyi szélütött, félresikerült, ijesztő alakot: volt azok között minden, dadogó, totyogó, fél szemű, trapéz fejű, százhúsz kilós. De én mindegyiknél jobban féltem attól a szőrös, hegyes orrú, apró szemű, sipítozó vénasszonytól, aki 647
