A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Zsidókérdés Címszó a Nagy Enciklopédiából H a a Nagy Enciklopédiában, amelyről ábrándozni szoktam s amelynek (mint a XVIII. századbelinek) célja volt rendbehozni századunk rettenetesen összekuszált fogalmait, nekem osztanák ki fenti címszót: bevallom, egy pillanatra zavarba jönnék. Nem azért, mint gondolnák, mert túl sok képzetet kelt és kapcsol a fogalom - inkább azért, mert túl keveset, mihelyt megtisztítom a hozzáfűződő és nem odatartozó elemektől, vagyis mindattól a képzettől, amik minden egyéb, hasonló komplexum magvát alkotják s így nem megkülönböztető módon jellemzőek. Van japánkérdés, négerkérdés, még cigánykérdés is: ellentétek, üldözések, féltékenykedések és félreértések ezekben is szerepelnek, mint mindenütt, ahol nehezen keveredő és faji önérzetében erős, tehát önmagát elkülönítő (ez rendkívül fontos! értsük meg: a gettó falait belülről éppúgy építették, mint kívülről!) népféleség él úgynevezett idegen földön. Egy nagyon nehezen definiálható s még így is inkább mennyiségi, mint minőségi jellegben értem a különbséget. Ez a szó, hogy „zsidó”, sokkal ismertebb, majdnem azt mondhatnám, népszerűbb! (a régi Zsidóország nagyságához és történelmi szerepéhez képest), mint a többi, diaszpórában élő fajta neve. Mindenki tudja, mit kell érteni zsidó alatt: a képzelet számára gazdag anyagot szolgáltat a fogalom. Ennek a hírességnek kivételes és ritka forrása van: egy régi könyv, a Biblia, aminek két részét, Ó- és Újtestamentumot, nem lehetett különválasztani, mikor a kereszténység tüneményes hódítását elvégezte a Földgolyó műveltebb és hatalmasabb félgömbjén. Bármily különösen hangzik, a zsidóságot mint fogalmat a forradalmi, keresztény eszme tette közismertté és érdekessé. A buddhista Ázsiában és néger Afrikában nincs zsidókérdés. Ez volna a fogalom képzetgazdagságának mennyiségbeli magyarázata. Sokkal furcsább és mulatságosabb a minőségbeli, bölcsészeti szakkifejezéssel: az erkölcsi rész. Vannak, akik egész komolyan beszélnek és köteteket írnak zsidó jellemről, zsidó erkölcsről (a legérdekesebbek egyikét egy Weininger nevű zseniálisan fantaszta antiszemita zsidó fiatalember), mintha valami létező személyt írnának le. Művész létemre képtelenségnek érzem az ilyen kontár512
