A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

szemléletet. Meggyőződésem, hogy két ember közt nagyobb különbség van, mint két fajta között. A félreértés, azt hiszem, onnan származik, hogy ezek (a képzeletnek személyre lévén szüksége, ahhoz, hogy jellemezzen) a fajtának úgynevezett prototípusára gondolnak, és nem veszik észre, hogy a prototípus minden fajtánál torz figura: legjobb esetben komikus, legrosszabb esetben ellenszenves.

Hibás lévén a kiindulás, a leggroteszkebb eredményt kapjuk.

Kiderül, hogy a zsidókat nem lehet kibírni, mert nagyon anyagiasak, mert nagyon dogmatikusak, mert nagyon bátrak, mert nagyon gyávák, mert nagyon konzervatívak, mert nagyon forradalmárok, mert nagyon piszkosak, mert nagyon tiszták és így tovább.

Chestertonnak egy kedves anekdotája jut eszembe, melyben egy általa nem ismert úrról számol be, akiről sokan beszéltek neki. A magasak nagyon alacsonynak mondták, az alacsonyak magasnak, a szőkék nagyon barnállot- tak, a barnák nagyon szőkéllték, a fantaszták száraz léleknek, a kereskedők hóbortos álmodozónak írták le. A végén az a gyanúja támadt, hogy egy nagyon rendes, normális, derék ember lehet az illető.

Már most, akár derék, akár nem derék, annyi bizonyos, hogy minden jellemző lehet rá, csak az nem, ahogy a lelkek viszonylagosságának törvénye szerint, a sokféle lélekben tükröződik. Ha mégis van valami, az éppen érzékenysége, amivel túl nagy fontosságot tulajdonít a róla szóló véleményeknek. Freud Zsigmond egy francia írónak (Léon Daudet) arra a bombasztikus kijelentésére, hogy freudizmusra csak a zsidó nőknek van szükségük, tudóshoz méltó óvatossággal és körültekintéssel úgy nyilatkozott, hogy statisztikája szerint a zsidó fajból származó női páciensei közt valóban igen sok infantilis, túlérzékeny lelket talált. Magam kávéházi és vendéglői zsidózó jelenetek megfigyelése közben nem tudtam szabadulni attól a benyomástól, hogy a boros fővel zsidózó duhajok sose veszik olyan komolyan a dolgot, mint a zsidók - valami évődés, enyelgésféle van a kihívásban, sőt közeledés és barátkozási vágynak durva formája, és gyakran voltam tanúja, hogy a helyesen, vagyis szintén évődve adott válaszra összeölelkezett a két társaság.

Mindezt persze az egész ügynek csak ama műveltebb és művészibb színvonalú szemlélőinek magyarázom, akik eleven embert látnak zsidóban és nem zsidóban - olyanoknak, akik két részre osztják ezt a gazdag és pompás világot, zsidóra és keresztényre, csak annyi mondanivalóm van, szerényen, hogy van természetes és nem természetes beosztás. Természetes beosztás lehet még az is, ha az embereket kétfejűekre és egyfejűekre osztom, feltéve, hogy volt már kétfejű ember is a világon - de azt mondani például, hogy kétféle ember van, olyan, akinek bibircsók van az orrán és olyan, akinek tyúkszem van a lábán, azért helytelen és használhatatlan, mert lehet em513