A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
gem nem sikerült harmincnégy év alatt megnevelni... Marci eközben szakadatlan szolgáltatja az anyagot vitáinkhoz: nincs nap, hogy elő ne állna valami új és képtelen ötlettel. Az óvodából kis barátnőjét hozza el játszani, kurtán odavetve, hogy így volt megbeszélve a mamával, s mi csak este kilenckor fogunk gyanút: miért nem jönnek már ezért a gyerekért? Keresgélés, telefonálgatás, végre előkerül a kétségbeesett, kisírt szemű édesanya: már a fél várost átkutatta kislányáért, akit - a szembesítésekből derül ki - Marci csábított és szöktetett el. De mint minden szoknyavadász, ő is állhatatlan: hetenként más leánykát hoz fel lakásunkra, és prezentál nekünk, mint jövendőbeli feleségét. Végül bizonyos Ágikánál horgonyzott le, ám sajna alapos a föltevés, hogy vonzalmába ezúttal is számítás vegyült, Ágikáéknak ugyanis autójuk van, és ebbe a kislány bizalmasabb barátai időnként beülhetnek. Az érdek és az érzelem Marcikánál különben is többnyire egy áramkörre van kapcsolva, de míg a felnőttek ezt álcázni szokták, ő még kérkedik vele. Egy reggel zokogva ébred: azt álmodta, hogy mi mind meghaltunk, Ági, én, nagymama, Jutka, Juliska, még Betyár kutyánk is a kertben. Meghatva szorítjuk magunkhoz, lám mégis csak van ebben a gyerekben gyöngédség, ragaszkodás, vigasztaljuk, hogy ne sírj bogárkám, itt vagyunk, mire Marci: - De sírok, mert ha ti meghaltok, ki ad nekem reggelire zsíros kenyeret hagymával? - Jutka születésnapja után pedig, amikor öt kis osztálytársnő uzsonnázott itt, Marci főúri hanyagsággal közli velünk, hogy ő is meghívta szombatra a barátait, az óvoda nagycsoportját, harmincnégy gyereket... Mindezeknél súlyosabb eset volt azonban a Katival történt incidens. Kati a szomszédunk kislánya, s noha egy évvel idősebb Marcinál, hű pajtása, szelíd és figyelmes játszótárs nyáron a kertben, télen a szobában. Egy ízben kerékpáron érkeztem haza, s míg a gépet cipeltem be, a kerti kapu kulcsát a két gyereknek dobtam oda: zárjátok be mögöttem. Előbb Marci próbálkozott, de miután a nehezen járó zárral sehogy se boldogult, utasításomra Kati kiszedte kezéből a kulcsot, és ő fordította el. E mellőzés Marcikát mértéktelenül felháborította: midőn barátnője utóbb be akart jönni hozzánk, az ajtóból durván kilökte, ilyen szörnyű szavakkal: - Tessék innen kimenni, idegen lakásból! Amikor valamennyire lehiggadt, megmondtam kisfiúnknak, hogy addig nem játszhat Katival, de még a kertbe se mehet ki, míg bocsánatot nem kér tőle. Marci látszólag egykedvűen fogadta e döntést, gőgös ajkbiggyesztéssel, hogy fütyül rá. De később, elunva a szobát s látva a házbeli gyerekek sürgő mulatozását odakint, nyugtalan lett, és érvelésemre, biztatásomra végül azt találta ki: menjünk oda ketten Katihoz, úgy kövessük meg. Ráállok, hogy megkönnyítsem a dolgát, kiballagva az épülő homokvárhoz, a sértett elé járulunk. Marcika azonban nem szól, csak nézi a füvet szemérmesen, hiába bök801
