A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Marci A zért még reménykedtünk, hogy Marci majd idővel kinövi tűrhetetlen erőszakosságát. Az ember úgy látszik önzőnek, irigynek és hangosnak születik - a csecsemők, totyogók többnyire még ilyenek —, s csak a környezettel, társadalommal való érintkezés fejleszti ki a közösségi indulatokat. De ahogy múltak az évek, úgy nőtt velük Marcika hangja. Jön haza az óvodából, már a lépcsőről hallani, s amint belép, a ház egyszerre csordultig telik vele: kilencig, fél tízig csupa üvöltözés, sírás, verekedés, nyafogás, követelőzés, sípolás, berregés minden, kerékpár nyikorog, lendkerekes autó sivít, mentőkocsi szirénázik, nem beszélve a vacsora mindennapos drámájáról - s akkor is csak a legarcátlanabb hazugságokkal lehet ágyba kényszeríteni, hogy már éjfél van, már el is múlt, mindjárt föl kell kelni, indulni az óvodába. Hiába a könyörgés, szidás, tüntetés, rábeszélés, még a pofonokkal való fenyegetőzés is - Marciról lepereg, ismer engem, tudja úgyis, hogy mindez üres szó, a szellem tehetetlen embere vagyok, utálok élni a testi fölényemmel. Nem vezet célra a szülői szeretet érzékeltetése sem: Marci nem hagyja magát szeretni. Ha hívjuk, ha simogatni, becézni akarjuk, dicsérjük (taktikából), hogy milyen jó kisfiú: rúgkapál, egy másodpercre meg nem ül ölünkben, pimaszul tüstént jósága jutalmát követeli, limonádét és palacsintát, s dübörög máris vissza a gyerekszobába, furulyázni vagy kerepelni. De amikor sürgős munka szorongat, vagy végre éppen úgy érzem: most elkaptam az angyal lábát - bezzeg ott csámborog az íróasztal körül le- vakarhatatlan, térdemre ül, puszit kér, nyomkodja apró piszkos ujjával az írógép billentyűjét, leoltja a lámpát, zongorázik, ordíttatja a rádiót, nincs mód szabadulni. Nem is vállalkozom arra, hogy bonyolult jellemének minden színét lefessem, sem azokat a meddő kísérleteket, melyekkel jobb erkölcsökre próbáltuk nevelni. Ági, aki amúgy is hajlik a csüggedésre, már-már elkeseredett: mi lesz ebből a gyerekből, meghiggad-e valaha nyugtalan vére, megtalálja-e helyét a világban, lesz-e belőle társas lény, önálló ember? E kishitűséggel szemben én többnyire a fejlődésben és a logika erejében való bizalmat képviselem: majd én beszélek Marcival, tessék csak rám bízni, férfi a férfival. Be is hívtam a fürdőszobába, s némi csillapítások után, hogy ne ug799
