A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

hogy ne kelljen a kerekek közé bújnia-, a mozdony indít, majd fékez, sípolva újra indít, újra fékez, s a meglódított vagonok, leválva a szerelvényről, lendületükben szép sorban rágurulnak, rácsurognak a kijelölt sínpárokra, ahogy egymás után nyílnak a kihúzó vágányról.

Még a tolatómozdonyra is fölszállunk, a sok rejtelmes fogantyú, emeltyű, kar, mérő, jelző közé. A masiniszta fél óráig magyarázza, mi mire való, de ehhez már, úgy látszik, öreg vagyok, maradjunk annyiban, hogy a vonatot gőz hajtja, és a kazán, ha megrakják, a nyitott ajtón át nagyon csinosan kipiroslik az éjszakába. Az állomásnak öt saját mozdonya van, ez itt egy 411-es, vasutas becenevén Truman-mozdony, ugyanis az amerikai hadseregtől vásároltunk ötszáz darabot e típusból, rögtön a háború után. De teherszállításra ma is jól használhatók, emez itt például két hónapja ki se hűlt. Közben egy kis zűr támad, a nekivadult szél leszakította az egyik kocsi tetejét, és fölcsapta a felső vezetékhez. A vagon kigyúlt, teteje már le is égett, de azonnal külön vágányra húzzák, fecskendő kerül elő, s a parazsat a kazán vizével pillanatok alatt szétlövik, tömör fehér gőz sistereg föl - szerencse, hogy a vezeték le nem szakadt.

Visszatérünk a peronra, a betonon poggyásszal megrakott villamos targonca futkároz, a másikat épp most töltik fel árammal. E telepes, fürge kis jármű, a pályaudvaroknak ez a dudával ide-oda cikázó lélekvesztője a gyerekek álma - és az enyém is: visszaélve riporteri minőségemmel, addig célozgatok, ügyeskedem, míg kivételesen engedik kipróbálni is. Balra van a fék, jobb kéz felől egy hajtókerék, ezzel lehet előre-hátra indítani, kormányozni pedig lábbal kell: amerre dűl az ember, a kis kocsi engedelmesen arra kanyarodik. Ha az imént megjárt mozdony és e közt kéne választanom, hogy melyiket adják nekem, habozás nélkül a targoncát kérném: a mozdony ugyanis csak a sínen fut, emezzel viszont egész szabadon kóricálhatnék ke- resztül-kasul a városon. De még a Wartburgnál is többet ér, az másnak is van, ilyen csak nekem lenne. Ezen járnék a szerkesztőségbe, s míg a Hungáriában kávézom, kint parkírozna az ablak előtt, vasárnap ezen robognánk családostól Leányfalura, éjjel is villamos targoncán császkálnék a Lágymányoson, föl a Búsuló Juhászig, le az alsó rakpartra... S míg a törpeszuper jármű eldudál dolgára, és sóvárogva nézek utána, hirtelen megvilágosodik előttem: ez az egész vasutasdi valójában népámítás. Ebben nem a közlekedés, az emberek és áruk szállítása a fontos, hanem a hecc: játék felnőtteknek, országos, sőt, kontinentális játék. Avasutasok saját mulatságukra találták ki és csinálják - az utasok csupán kellékek, bábuk hozzá. Ezért is nem engedik őket a jobb játszóhelyekre, mozdonyra, forgalmi irodába, váltókhoz, toronyba, targoncára, járgányra, nehogy megzavarják szórakozásukat: a statiszták maradjanak csak ott, ahová a játékszabályok szerint állítják vagy

756