A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

ezt a partról nézte, fürdőköpenyben. A szünetben is hiába kereste Pók Tibort, hogy odavigye a bíróhoz, és bebizonyítsa a maga igazát; amaz nem volt található. A második félidő elején aztán elkövetkezett, ami várható volt: a rég megérett gól bepottyant a Mackó nélkül életképtelen együttes hálójába. Az ellenfél így 1:0 arányú vezetéshez jutott, de Sándorfi végre visszaszállhatott a vízbe. Kipihenve, bosszúra szomjasan tört előre, magával ragadva csapatát, két gyilkos erejű bombája dongott a kapufán. Támadás támadásra - csak éppen a lövéssel nem volt szerencséjük; a labda hajszállal fölé szállt vagy mellé, egyszer meg épp a kapus fejének, közderültséget keltve.

A második félidő közepe táján Mackónak sikerült leráznia magáról Pókot; már két méter előnye volt, egyedül úszott, egészen megközelítve az ellenfél kapuját, s várta, mikor kapja oda a labdát. Kapta volna is, csakhogy hátul valami fault esett, a bíró sípolt, és szabaddobást ítélt az ő csapata javára. A régi szabályok értelmében ilyenkor minden játékosnak azon a helyen kellett maradnia, ahol a fütty pillanatában volt. Sándorfinak ez az előnye rögzítését jelentette, az pedig biztos gólt, hiszen fedezetlen állt a kapunál, csak a labdát kellett megkapnia a szabaddobásból. A tribün felmorajlott; a bíró kétágú zászlócskájával intett oda Mackónak és Pók Tibornak, hogy ne mozduljanak, lefényképezve agyában a köztük levő kétméternyi távolságot. Utána pedig hátul, a fault helyén rendelkezett, küldözte vissza a harc iramában továbblendült játékosokat oda, ahol a fütty pillanatában voltak. Ilyenkor elöl az szokott történni, hogy míg a bíró másutt van elfoglalva, a csatár szépen lassan, észrevétlen tapodva a vizet, távolodni igyekszik a hátvédtől, az meg követi, ugyanilyen áldozatos csalással, s végül többnyire megmarad köztük az eredeti távolság, csak éppen kissé odébbállnak. Sándorfi ezúttal is megindult, loppal előrébb dolgozta magát, hogy biztosítsa mozgási szabadságát, ha majd a labda odaröpül. Pók Tibor azonban, ahelyett hogy követte volna, gondolt egy merészet: ellenkező irányba úszott el, hátrafelé. Hazárd, veszélyes csel volt, egyszer lehet megjátszani egy esztendőben vagy tán az egész életben - de most sikerült. Mikor a bíró újra odanézett, s látta, hogy az előbbi két méter távolság helyett most már öt van közöttük, úgy okoskodott, hogy e változás Mackónak kedvez, mert így nagyobb az előnye, tehát nyilván ő úszott el a helyéről. Úgyis dühös volt rá az előbbiek miatt: újra kiállította.

Sándorfi magánkívül mászott ki a vízből, az ismét megcsorbult csapat pedig ezúttal pillanatok alatt beszedte a második gólt. Még néhány perc volt hátra.

Mackó visszakerült a játékba, de zavarodottságában csak összevissza úszkált, hajigálózott, mintha részeg volna. Az eredmény nem változott, az ellenfél 2:0 arányban győzött, és mindkét gólról Sándorfi tehetett.

721