A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

A mérkőzés után kínos jelenet játszódott le az öltözőben: az egyik kabinból rekedt, üvöltő fejhang átkozódott vég nélkül. Az volt a furcsa, hogy Mackó nem is valakihez vagy valakikhez kiabált, hisz a többiek hamarosan elhúzódtak közeléből, hanem csak úgy bele a levegőbe, a nagyvilágba, akár az eszelősök. Meg se lehetett érteni, voltaképp kivel is van baja, mert Pók Tibort csak mellékesen szidalmazta, csupa célzással és homályos gyanúsítással, hogy tudja ő jól, kik állnak mögötte, de még azt is, mikor és mivel vesztegették meg a bírót. És hogy a fejébe kerülhet ez még némelyeknek, de hát magukra vessenek, nem ő kezdte a háborúságot meg a titkos összeesküvéseket, összeröffenéseket, ő mossa kezeit... Rossz volt hallgatni is: odamentem hozzá a kabinba, és egy-két józan szóval igyekeztem megnyugtatni. De Mackó csupán legyintett, letorkolt:-Jól van, öreg, te csak írd a verseket, nem értesz te a politikához!

Mindezzel még rontott a dolgán. Ezután kezdték ugyanis rebesgetni, hogy Sándorfi már nem a régi, letört, valami zavar van vele, hiába, öregszik... Ez így persze nem állt. Harmincéves volt, ami a vízilabdában még igazán nem magas kor, s hogy ez a találkozó ilyen balul végződött, attól még sokáig kitűnő lehetett, veszélyes, bármely ellenféllel szemben. Mégis az őszi nemzetközi mérkőzések egyikén - igaz, csak egy könnyebb meccsen, a norvégok ellen - kihagyták a válogatott csapatból, és a fiatal Elekest állították be helyére. A dolog meglehetős feltűnést keltett, több cikk jelent meg e tárgyban, s ezeket csak alig ellensúlyozhatta a szövetségi kapitánynak a sportlapban közzétett nyilatkozata, mely szerint itt nem a régi, érdemekben gazdag játékosok elejtéséről van szó, csupán egy kis frissítő injekcióról, hiszen gondolni kell a távolabbi jövőre is. E nyilatkozatot aztán Elekes jó játéka is igazolta: két szép gólt dobott a norvég kapuba.

Sándorfi önérzetén - noha egyszer-kétszer még valóban szerepeltették a válogatottban - soha nem gyógyuló sebet ütött ez a mellőzés. Agya magyarázat után kutatott, s amire nekem még csak célzást tett ott a kabinban, lázas képzeletében idővel bizonyossággá nőtt: hogy politikai hajsza folyik ellene. Pók Tibor csalafintaságait meg a válogatott csapatban történt cserét valahogy összekapcsolta az igazolási tárgyaláson való meghurcoltatásával - mindebben sötét cselszövést látott, fondorlatosán kitervelt manővert, amely mögött végeredményben Havas úr áll, bosszúból, mert ő egykor odahagyta a lágymányosi egyesületet. Az egészben csak az volt a különös, hogy Havas úrnak, tudomásom szerint, sem akkor, sem azután nem volt semminő politikai szerepe. Továbbra is a kis ingatlanirodáját vezette, ez azonban később megszűnt, már nem emlékszem, hogy államosították-e, vagy ő maga számolta fel. Mackó mégis rögeszmésen ragaszkodott e hiedelméhez, s az öltözőbeli ordítozások, fenyegetőzések lassanként állandó műsorszámmá váltak, egyre kajánabb hallgatóság előtt.

722