A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

ta magát; évek óta figyelte a játékmódját, és különleges edzéssel készült fól Sándorfi megzabolázására, mindenféle csínyeket eszelt ki, hogy kibabráljon vele. Például rájött, hogy nem érdemes úszás közben zavarnia: hagyta helyezkedni, amerre akart, csak éppen követte, karhossznyira. Mikor aztán odarepült a labda, a víz alatt elhúzta Mackót, vagy páros lábbal arrébb rúgta — amaz kizökkent a lendületből, lövése elgyöngült vagy irányt tévesztett. Ha meg ők támadtak, úgy vezette maga után Sándorfit, hogy a másik hátvéd előtt kellett elúszniok, az pedig- így volt megbeszélve-belecsimpaszkodott Mackó nadrágjába: Pók Tibor ezalatt könnyedén megszökött. Azt is kitapasztalta, hogy az izgékony Sándorfit különféle szurkapiszkákkal hamar föl lehet bosszantani, ilyenkor elveszti fejét, s nem gondol a bíróval. Alattomosan belemarkolt mindenféle helyeken, még belé is harapott, körmét hosszúra és keményre növesztette, hogy ellenfele hátát összekarmolhassa. Utána pedig letépte saját úszónadrágját, és kidobta a partra, mintha Mackó szaggatta volna le róla. Új nadrágot adtak be, de Pók egy perc múltán ezt is ronggyá hasogatva hajította ki a vízből. Mindezt azért, hogy Sándorfit felbőszítse, s amaz nyílt - tehát nem víz alatti — verekedést kezdjen, ami maga után vonja a játékvezető közbelépését.

Ha jól emlékszem, negyvenhat nyarán történt az az összecsapásuk, amely sorsdöntőnek bizonyult Mackó pályáján; ezt a mérkőzést én is láttam. Közönséges klubmérkőzés volt, de a bajnokság szempontjából elég lényeges, s így, sajnos eljött mindenki, aki az úszósportban számít. Pók Tiborék készültek is erősen: ez a konok cselszövő tudta Sándorfiról, hogy rossz idegállapotban van, erre építette terveit. A tribün legalsó sorába, jó közel a medencéhez, egy agent provocateurt ültettek, ennek egyetlen feladata az volt, hogy Mackót ingerelje. A játékosok még ki sem értek a labdáig, e dühös szurkoló máris rázni kezdte felé az öklét, s attól fogva szünet nélkül, fennszóval gyalázta, hogy vén marha, lókötő, állat, öreg csibész.

Sándorfit, gondolható, zavarta ez az útszéli ordítozás, már az első húzásoknál két ízben pontatlanul passzolt, s a labda az ellenfélhez került. Majd saját ügyetlenségén felbőszülve, durváskodni kezdett, ismételten szabálytalankodva; ilyenkor a bíró szabaddobást ítélt a másik csapat javára. Pók Tibor azonban, furcsamód, mintha nem értett volna egyet ezekkel az ítéletekkel, fejét csóválta a vízben, dörmögött, még oda is szólt Mackóhoz: - Mit akar ez tőled, hiszen nem faultoltál. Nem ért ez a pólóhoz... - Mikor ez harmadszor ismétlődött meg, Sándorfi agyát elborította a vér, kikiabált a vízből a bírónak, hogy minek engednek egy ilyen analfabétát mérkőzést vezetni, hiszen még Pók is látja, hogy ő nem csinált semmit... A bíró erre kiállította Mackót a játékból.

Megcsonkult csapata védekezésbeszorult, a kapu elé tömörült. Sikerült is gól nélkül kihúzniok a félidőt, hiába rohamozott az ellenfél - Sándorfi mind720