A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
repertoárt. Kiszúrtak például egy járókelőt, lehetőleg idősebb, szemüveges vagy szakállas férfit, aki békésen totyogott a járdán: ez volt a médium. Mackó odaállt eléje, a másik magyar pedig az idegen mögé úgy, hogy mindhárman egy vonalba kerüljenek. Mackó ekkor megszólította az illetőt, akadozva, de igen udvariasan: - Pardon... Moment, pardon... - és biztatóan hívogatta az ujjával, mint akinek holmi diszkrét közölnivalója van. A médium nem tudta, hogy mögötte is áll valaki, és az a hívás annak is szólhat: gyanútlanul elindult Mackó nyomában. De elindult utánuk a másik magyar is, mintha éppen őt hívnák. így mentek, mendegéltek hárman libasorban, Mackó meg közben barátságosan integetett, hogy még odébb, még odébb. Jó sokáig mentek, lehetőleg minél messzebbre, s mikor végre megálltak, a médium csak egy kézzel-lábbal hadonászó fiatalembert látott, aki a maga barbár nyelvén sebesen és indulatosan magyaráz valamit. Szót sem értvén az egészből, az idegen csak nézett kábán, de akkor a háta mögül egy másik barbár lépett elő, ez is igen dühösen, s kiabálva, handabandázva vitatkozni kezdett az elsővel. A két fickó már-már ölre ment, lökdösték, taszigálták egymást, vastag ökleiket mutogatva, aztán váratlanul kibékültek, összeölelkeztek, összecsókolóztak. A médium most már semmit sem értett, legkevésbé azt, hogy miért hívták őt ide, mi köze ehhez a jelenethez. - Messieurs... - próbálkozott zavartan, erre azok csodálkozva néztek rá, akár egy tolakodó ismeretlenre, majd mindketten nekitámadtak, szapora beszéddel és félreérthetetlen jelekkel adva tudtára, hogy hordja el magát, mert könnyen pórul járhat... Ez a játék, számtalan változatával, kimeríthetetlen forrása volt a mulatságnak: akadt olyan eszményi médium, akit körbevezettek az egész Luxembourg-kerten, vagy akit hatszor egymás után hívtak el, hogy most aztán igazán róla van szó, majd bocsánatot kértek a gyerekes tréfáért, és hetedszer is elhívták... Sándorfi most is csúnyán járt, lazán, eleresztve magát, karjával kaszálva. De ha színes pulóverében, vizesen fésült, hirtelenszőke hajával, fürge, barna szemével, piszére nyomott orrával kalandok után szimatolt a nagyváros nyüzsgésében, csibészes kedvessége meghódította az utca lányait. így került sor élete első igazi kalandjára, Amszterdamban. A külső városban csatangolt, ahol a nők nyílt üzletekben árusítják magukat, ki-ki a saját boltjában, a kirakat üvege mögött ülve, onnan kacsingatnak a járókelőkre, mert az utcára nem szabad nappal kimenniök. Mackó megállt egy szőke, fürtös fejű hölgy előtt, aki fekete csipkeblúzt viselt és nagy, zöld függőt a fülében, rácsodálkozott: úgy érezte, sosem látott ilyen szép nőt. A hölgy intett neki, hogy menjen be. Mackó zavarában, meg azért is, mert azt gondolta, egy ilyen gyönyörű dáma bizonyára egész vagyonba kerülhet, olyasféle mozdulatot tett, mint akinek nincs pénze. De lehetett valami kisfiús báj a szabad713
