A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
kozásában: a nő hirtelen végigmérte, szúrós, horgas pillantással, majd fejével parancsolóan maga mögé intett, a fiú habozására pedig kezével is mutatta, hogy azért csak menjen be. A bejárat az udvar felől nyílt: Mackó egy homályos, parfümtől édeskés illatú szobácskába került, melynek függönyét a nő közben összehúzta. A berendezés csinosnak, tisztának látszott, de a nőt közelről már nem találta olyan szépnek, a lába túl vékony volt, és a szájában elöl egy aranyfog. Mackó elfogultan viselkedett, s mikor levette az ingét, amaz valami olyasmit kérdezhetett hollandul, hogy mitől sebes a háta: erre megmutatta, hogy vízi- pólózó, kezével elhajítva egy képzelt labdát. A nő magához húzta, olyan erővel, mintha meg akarná fojtani. Később valami fényképet szedett elő, melyen pufók kisfiú ült póni lovon, odaadta Mackónak, majd gyorsan visszavette, és többször egymás után megcsókolta. Idehaza, a téli kupamérkőzéseken Sándorfi tartotta a jó formáját, több ízben szerepeltették a válogatott csapatban is; lassanként bejátszotta magát, kiszorítva Darabos Elemért. Ez a Darabos a régi nagy gárdához tartozott, bár nem annyira önálló játékos volt, mint inkább kiszolgáló: kitűnően, hajszálpontosan tudta kézre adni a labdát a gólhelyzetben levő csatároknak, kinek-kinek gusztusa szerint, hiszen sok éven át gyalulódtak össze. De a régi csatárok azóta visszavonultak, s Darabos is elnehezedett, a rutinjából élt - hasznosabbnak látszott most már egy fiatal, korszerűen kezdeményező játékossal fölcserélni, aki két kézzel lő, és elől-hátul egyaránt értékes. Darabos persze nem akarta ezt elismerni, állítólag üzente is Mackónak, hogy vigyázzon, mert szétveri a fejét, s az első tavaszi bajnoki mérkőzésen valóban csúnyán összeakaszkodtak, míg csak a bíró mindkettőjüket ki nem állította. A következő esztendő újabb diadalokat hozott: a németek elleni ötgólos győzelmet, a földközi-tengeri túrát, a Horthy-kupát, amelyről már megemlékeztem. Az ifjú Sándorfit külföldön is megismerték, a Der Schwimmer című lap a világbajnok magyar csapat motorjának nevezte. Fényképek, cikkek jelentek meg róla, látható volt a filmhíradóban, s a Színházi Elet több ízben közölte nyilatkozatait a legkülönfélébb kérdésekről. Pályája csúcsán személyesen is megismertem Sándorfit, nem sokkal a Horthy-kupa után. Én akkor még jócskán ifjúsági játékos voltam, s csapatunk abban az évben együtt trenírozott Mackóék egyesületével, könnyű edzőpartnerként, minden kedden és pénteken este nyolctól kilencig. Ez még nem jelentett közelebbi ismeretséget, s hogy a vízben olykor együtt kergettük a labdát, legföljebb arra jogosíthatott fel, hogy ha meglátom, messziről és néma tisztelettel köszöntsem - mert hiszen magáznom nem illett volna a nálam csupán öt-hat évvel idősebb fiatalembert, de tegezni se mertem egy ilyen hírneves nagysá714