A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

ösztönösen hajlottak az új, rámenős, lendületes támadó stílus felé, s az most már gyorsan terjedt, nemcsak ebben a csapatban, másutt is, hiszen elevenebb, korszerűbb és átütőbb volt, mint a régi. Bezerédi azonban, az új játékmód szellemi atyja, továbbra is ott edzősködött a kis lágymányosi csapatnál, amely Sándorfi kiválása után visszacsúszott a hetedik helyre.

Mackót valóban kivitték az olimpiára, noha csak tartalékként, azon a címen, hogy gondolni kell a jövőre, nevelni az utánpótlást. Ekörül voltak ugyan intrikák, több érdemes játékos megsértődött, mondván, hogy az olimpia nem nevelőintézet, de az egyesület befolyása ezúttal is érvényesült, s a szövetségi kapitány is bízott a fiatal fedezetben: a selejtezőkben játszatta a hollandok és a máltaiak ellen. S bár ezek éppen a legkönnyebb mérkőzések voltak, afféle veszélytelen sétalovaglások, a végső győzelem után Sándorfi is ott állt az emelvényen, és megkapta az aranyérmet.

Az olimpiai bajnokság után a magyar válogatott több hetes európai körútra indult. A túra során vagy harminc mérkőzést vívtak, nemegyszer áldatlan körülmények között: jéghideg északi uszodákban vagy a hínáros, hullámzó spanyol tengerben, szabálytalan, bezsírozott labdával, részrehajló, korrumpált bírákkal, tudatlan, de vérszomjas ellenfelekkel szemben, hazafias láztól elvakult közönség előtt, mely letiporva akarta látni az olimpiai győzőt. Itt aztán szükség volt minden emberre, hiszen naponta játszottak, s portyá- zó seregként egyre több sérültet, rokkantat hurcoltak magukkal, de újra és újra győzniök kellett, megvédeni a berlini zsákmányt. Ha Sándorfinak nemzetközi rutinra volt szüksége, most aztán kijárhatta az iskolát, vérrel és verítékkel: csupa karmolás, csupa lila folt volt a teste. De a fizikuma állta, tán mégszívósabban, mint a mázsás hústornyoké, és a kedélye sem fáradt bele: teljes odaadással, mindent bedobva küzdött a leghitványabb csapatocska ellen is. Robbanékonyságával, biztos reflexeivel, váratlan kitöréseivel nem egy vesztésre álló csatát fordított meg; mint például a hannoveri Wasser- freundéval szemben, mikor a saját kapujuktól indult el, lehúzva egy magas német átadást, s négy védőjátékoson át egyedüi küzdötte föl magát az ellenfél hálójáig, vagy Spalatóban, ahol - miután karját lefogták, derekát átkulcsolták, de még szemét is eltakarták a dalmát hátvédek - lábujjaival pöc- centette a kapuba a labdát.

Egyébként is jól telt az idejük: végigbolondozták Európát. Mackónak mint újoncnak, át kellett esnie az avató ugratásokon. Brüsszelben egy érett Camembert-sajtot dugtak a lepedője alá, hadd érezze egész éjjel a szagát. Koppenhágában becsomagolták és elrejtették minden holmiját, hogy amikor szobájába lépett, azt hitte, eltévesztette az emeletet, Párizsban egy néger utcai nőt csempésztek az ágyába. Ő mindehhez jó arcot vágott, s hamarosan maga is részt vett a tréfákban, még új ötletekkel is gazdagította a

712