A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

melyet az Elektromos Művek roppant fekete kéményei ontottak a holtág túlsó partján.

Később beszorultak a margitszigeti fedett uszodába. Az egyesület akkoriban szerződtetett új edzőt: Bezerédit, egy ismert vízipólózót, aki a régi klubjával összeveszett, mert kihagyták az első csapatból. A tréningeket úszással kezdték, hosszú bemelegítőkkel, gyors sprintekkel, lábtempózás- sal. Aztán beröpültek a labdák, s következtek az adogatások, passzgyakorla- tok. A vízipóló akkor lett modern sport, mikor a játékosok rájöttek, hogy a nehéz, síkos labdát a levegőben is el lehet kapni: a mozdulat elegáns, könnyed, de évekig kell gyakorolni. A fiúk körbeálltak, kézről kézre szállt a labda, egyre gyorsabban, majd visszafelé indult. Aztán úszás közben kellett elkapni, fél kézzel felnyúlva a vízből. Utána egykapuztak, különböző szögekből bombázták a hálót, s Bezerédi sípjelére kis támadásokat építettek föl, a soros játékos előretört, a másik feladta neki a labdát, hogy egyből bevágja. Az edzés koronája végül a kétkapuzás volt, ugyancsak Bezerédi irányításával és harsány közbekiáltásaival. Kilenckor sem akarták abbahagyni, úgy kellett kizavarni őket a vízből, a fürdősök már a lámpákat oltogatták.

Mackó barbár, ösztönös tehetsége itt kapta az első csiszolást. Bezerédi hamar fölismerte a fiú mozgásának eredetiségét, külön is foglalkozott vele, és ingyenes szigetbelépőhöz juttatta, hogy a szabad idejében télen is mennél többet forogjon az uszodában. Csak hát nagyon kevés volt a szabad ideje: a fűszeres nem akarta elengedni. Erre Havas úr, az egyesület úszószakosztályának elnöke odavette magához az ingatlanirodájába, kifutónak. Mackó ettől fogva kerékpáron járta a várost, és karácsonyra megvehette élete első ruháját. Júniusban pedig, mikor a csapat visszatért a Lágymányosra, s elkezdődtek a bajnoki mérkőzések, az új álláshoz és új ruhához új nevet is kapott. Havas úr azt mondta, hogy magyaros csengésű vezetéknevet kell választania: ő keresztelte el Sándorfinak.

Bezerédi nem végzett rossz munkát: a megújhodott csapat sorra verte másodosztályú ellenfeleit. A fiatal Sándorfi halfot játszott, vagyis fedezetet, aki az együttes tengelyében a védekezésben is, támadásban is részt vesz, hátrahúzódik vagy előretör, ahogy a helyzet kívánja. Nem volt jó úszó, és később sem vált soha azzá. Azaz pontosabban: nem lett volna jó azokon a távokon, melyekre a versenyeket írják ki, száz métertől ezerötszázig. Csakhogy a vízipólóban másra van szükség: hirtelen indulásra a vízből, gyorsaságra egész rövid távon és kitartásra, állóképességre. Mackótól, noha fröcskölve, kutya módra úszott, a legfürgébb csatár sem szökött el, és ez a zömök fiú a végtelen, meghosszabbított mérkőzéseken sem fulladt ki: az ő távja a tíz méter és a tíz kilométer volt.

Az izgága, köpcösödő Bezerédi derék játékos volt a maga idejében, de még jobb edzőnek, taktikusnak bizonyult. A lágymányosi tutajok közt 709