A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

anélkül, hogy a fiúk erre gondoltak volna — lassanként valamiféle új stílus kezdett kialakulni. Komjádi Béla híres aranycsapata, mely a Los Angeles-i olimpiászon bajnokságot nyert, hét labdaművészből, zsonglőrből állt. De ilyen gárda csak egyszer verődik össze, s ahogy múltak az évek, kivált Komjádi halála után, a játék gyakran bűvészkedésbe, üres látványosságba fulladt. A vízipóló népszerű sport lett, a közönség megkedvelte, de a régi nagyságok már inkább csak a technikájukat csillogtatták, a többiek pedig őket utánozták. Az új játékmodor, melyet Bezerédi próbálgatott, nem volt ilyen tetszetős: ridegebb célszerűséggel manőverezett, hosszú passzokkal, gyors húzásokkal, hirtelen fölfejlődésekkel és sok éles kapura lövéssel. - Ne tologass ! - kiáltott fiaira a mester, ha a háló előtt pepecselni kezdtek, s ez a stílus egyre eredményesebbnek bizonyult: a Lágymányos idővel holmi oroszlánbarlang hírébe került, ahol egymás után eszik meg az ellenfeleket. A csapat - annyi év balsikerei után - bajnok lett a második osztályban, s így ismét fölkerült az elsőbe. A következő esztendőben már az ország legjobb kilenc együttese közt csatáztak. Eleinte félszegen mozogtak, egyik vereséget a másik után szen­vedték: már úgy volt, hogy újra kiesnek. De az utolsó előtti mérkőzésen, mégpedig éppen a bajnokcsapattal szemben, elkeseredett küzdelem után döntetlent csikartak ki - az egyenlítő gólt Sándorfi dobta. Ez a szenzációs eredmény megmentette őket. A következő évben már többször győzni is tudtak, és a tabella hatodik helyén végeztek, majd egy újabb esztendő múl­tán betörtek az első négy csapat közé. Ekkor azonban Sándorfi ajánlatot ka­pott: lépjen át az egyik legnagyobb, legtekintélyesebb budapesti sport­egyesületbe. Húszéves volt, és évek óta a lágymányosiak gólkirálya, újabban pedig a válogatott keret tagja. De még mindig csak Havas úr kis irodájában lézen­gett, afféle kisegítőként, meghatározatlan munkakörrel. Az új csapat ezzel szemben biztos, jól fizetett állást ígért neki egy baráti nagyvállalat anyagbe­szerzési osztályán, továbbá, hogy magánúton elvégezheti a kereskedelmit, sőt nem hivatalosan azt is, hogy valami módon megpróbálják kiküldeni a berlini olimpiára. Csak hát Mackó a lágymányosiakat is sajnálta, a pajtáso­kat, az első tavaszi edzéseket a holtág fagyos vizében. Hetekig töprengett, amíg végre egy napon, zárás előtt oda mert állni a főnöke elé. — Havas úr, kérem, én elmegyek. — Tréningre? Eridj csak, fiam, majd én bezárok. — Nem tréningre. El a csapattól, Havas úr, kérem. A beteges, ősz ember levette szemüvegét, ránézett hunyorogva. - No lám...-Állást adnak a Fémiparinál. Ne tessék haragudni... 710

Next

/
Oldalképek
Tartalom