A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

kát, kereskedéseket, ahol spárgára lehet szükség, s a nagy áruhiányban vastag felárral is mindent el tudtak adni - de tőlük is számlát kívántak.- Nézze, apám - mondta erre Béla az ügynöknek. - Nagyon egyszerű a dolog: rendeljen itt a szomszédban, a vésnöknél egy cégbélyegzőt, valami kitalált névvel és telephellyel, mindegy milyennel, én nem tudok róla. Ez holnapra elkészül, és három pengőbe kerül. Akkor vesz a trafikban két fillérért egy biankó számlaűrlapot, ráüti a stemplit, beleírja, hogy harminc kiló kettő per hármas zsineg á 3,60, alulra, hogy fizetve, és kész a perfekt számla, kész az új cég.- De miért kettő-hármast írjunk? - akadékoskodott az ügynök. - Hiszen kordel spárgát szállítunk.-Azért, maga hülyőke, mert a kordelnek 2,80 az engedélyezett ára, ama- zé meg 3,60. Tehát kettő-hármast ír, és kordéit szállít. Na, induljon!- És milyen név legyen a bélyegzőn?- Hallja, édesapám, én tíz fillérért darabonként annyi nevet mondok magának, amennyit akar, reggeltől estig, ha óhajtja. - Nagybátyám felcsapta a telefonkönyvet, és hangosan olvasni kezdte: — Aba, Abády, Abafi, Ábel, Abelsberg. Ablonczai na, elég?

így eresztette útnak csatlósait: az ilyen számla, még ha baj lesz is, sose vezethet hozzánk. A szállítást aztán Franci, a kifutónk intézte, Bélának régtől fogva bizalmi embere. E hétpróbás kültelki vagánytól senki ügynök meg nem léphetett: ott állt az inkasszónál, őrizte az ipsét, mint a pulikutya, s nem tágított mellőle, míg az a pénzt be nem hozta. És nagybátyám Franci borravalóját is az ügynöktől szedte ki, mondván:- Nézze csak, ez a fiú mindent lát, hall, én is adok neki, adjon maga is egy ötöst a jutalékából, hiszen keresett eleget.

Hálózatunk gyorsan bővült, az ügynökök egymásnak ajánlgathatták címünket, vagy Béla hajtotta fel őket lóversenytéri és egyéb ismerősei közül. Például a pumpolóknak, akik némi baráti kölcsönért keresték fel, inkább eladni való árut kínált; idővel ezek is odaszoktak, így kerülhetett üzletbarátaink körébe az a szürke kamáslis, ezüst sétapálcás, elbűvölő modorú, ősz bácsika is, gróf Grotta Hanvai Ödön. Igen ügyes, szorgalmas eladó volt, sok spárgánkat elhelyezte, de még előlegekért is nyaggatta kedves Bécijét - így hívta nagybátyámat. A forgalom szüneteiben szívesen hallgattuk színes tör- ténetkéit; nem is engedte, hogy gróf úrnak vagy méltóságosnak szólítsuk, azt mondta, nevezzük csak Ödön bácsinak. Igazán sajnáltuk, mikor később olvastuk az újságban, hogy szélhámos, és lefogták. Kérdeztem is Bélát, mit tud erről, de ő csak rejtélyesen mosolygott.

Egy-egy alkalmi ügyletbe még az én barátaimat is bevonta, akik a boltban meglátogattak, sporttársaimat, egyetemi kollégáimat, nyomorgó költőket,

689