A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Mindezekről, úgy hallottuk, elég nyíltan beszélt a kávéházban vagy társaságban, mint afféle szellemes csínyekről, némi öngúnnyal még hivalkodott is a hírnevével. S ha a gyerekek előtt nem nagyon szellőztette is e dolgait, látható volt, hogy büszke a csavaros eszére, amely minden galibából kimenti. A futballisták közül sem a belemenőseket, inkább a cseleseket, driblizőket szerette: Bukovit, Cseh kettőt.

De aztán újra baj lett, méghozzá nem is kicsi: nálunk odahaza is olyan izgatottan tárgyalták, hamarosan megismertük a részleteket. Pedig egy va- cakságon csúszott el, s azt mondta mindenki, ezúttal csakugyan ártatlanul. A dolog úgy történt, hogy Bélát valami Népszínház utcai mulató ruhatárában tetten érték, mikor állítólag egy idegen télikabát zsebében kotorászott. A kabát gazdája éppen kifelé indult, és rettentő ordítozást csapott: háromezer pengő volt a zsebében. Mindenki odacsődült, pincérek, az üzletvezető, s nagybátyám hiába magyarázta, hogy ő csak a saját kabátját kereste, amely szintén prémes és fekete, mert a ruhatáros kiment valahová — a dühös vendég rendőrt hívott, s Bélát bekísérték a főkapitányságra. Ott meg ismerték az egész priuszát: azonnal letartóztatták.

Kétségbeesve üzengetett ki, a beszélőn is egyre azt hajtogatta: nem követett el semmit, ártatlan. És bizonyosra veszem, hogy most valóban igazta- lanul vádolták. Nem az ő stílusa volt holmi hitvány kis zsebtolvajként kabátokba nyúlkálni: mindig lenézte az ilyen piszlicsári, tisztátalan, nem elegáns munkát. Csak hát az esetnek a dühös úron kívül nem volt más szemtanúja, aki igazolhatta volna, hogy Béla legföljebb ha hozzáért tévedésből a kabáthoz, de a zsebébe nem nyúlt. Nagybátyám előélete is súlyosan nyomott a latban: az ügyet, úgy hírlett, nagyon szigorúan minősítik.

A Markóban azonban, ahol vizsgálati fogságát töltötte, volt egy érdekes, a magyar börtönügyben talán példátlan esete; ezt is csak sokkal később mesélte el. A fogház könyvelését valahol elrontották: hónapok óta hiába keresték a hibát, s reszkettek, nehogy beüssön a revízió. Ekkor az igazgatónak, aki ismerte nagybátyám fortélyos agyát, eszébe jutott, hogy Béla ott van: fölvezették az irodába, és odaültették a könyvekhez. Három héten át számolt, vizsgált, szimatolt, s végül csakugyan felfedezte, mi történt. Nem egy hiba volt a könyvelésben, hanem kettő: valami fantasztikus véletlen folytán a tartozik és követel oldalon rövid időn belül pontosan ugyanazzal az összeggel, ezer pengővel tévedtek - a két tétel kiegyenlítette egymást, ezért nem találták a dolog nyitját. Nagy volt a megkönnyebbülés, s jutalmul a különleges szolgálatért megengedték Bélának, hogy barátnője, az a bizonyos ügyvédnő egy éjszakát a zárkájában töltsön. A fogházban illőn felkészültek a rendkívüli látogatásra. Az igazgató utasítására nagybátyám celláját felsikálták, kicsinosították, a priccsre matracot, párnákat raktak, friss lepe684