A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

dőt húztak. Asztalkát tettek be, arra térítőt, vázában virágot, azonkívül szendvicseket, aprósüteményt, italt, továbbá cigarettát, hamutartót. A höl­gyet a főfoglár fogadta, kezet csókolt, majd fölvezette, kulcsaival nyitogatta előtte a vasrácsos ajtókat. Béla zárkájába is bekísérte: az első pohárka ver­mutot hármasban fogyasztották el, a szépasszonyra koccintva. Hozták a fe­ketét - a főfoglár jó éjszakát kívánt, s visszavonult, rájuk zárva az ajtót: negyven börtönőr vigyázott nyugalmukra. Ám hosszú időre ez lehetett nagybátyám utolsó szép éjszakája; ügye egy­re rosszabbul állt. Ezúttal nem segítettek a jogászi praktikák - az ügyészsé­gen tudtak a bécsi manővereiről, ahogy kihúzta magát: meg akarták mutat­ni, hogy nálunk ilyesmi nincs, itt nincs csűrés-csavarás, korrupció. S mintha Béla bátyám máskor oly sziporkázó esze is kiapadt volna, vagy tán éppen csak az igazság bebizonyítására nem volt alkalmas. Ismételt tárgyalás után mint többszörösen büntetett, megrögzött, visszaeső csalót és tolvajt, mér­legelve a súlyosbító körülményeket, jogerősen nyolcévi fegyházra ítélték. Büntetését Sopronkőhidán töltötte le. Haja már őszült, amikor kijött; éppen nyár volt, Siófokon találkoztunk. Le­higgadt, mozgása tempósabb lett, hangja mélyebb, halkabb. A régi, nyolc esztendő előtti divat szerint készült ruhájában, ujján nagyapám pecsétgyű­rűjével szolid kispolgárnak nézte volna az ember, kereskedőnek vagy hiva­talnoknak, aki rövid szabadságát tölti a Balatonnál. Nyájasságával, előzé­kenységével már az első napon mindenkit meghódított a kis penzióban. Este a társaság átment a Hozbor-féle vendéglőbe, de Béla alig ivott. Bar- kochbát játszottunk: nagybátyámnak a négus kísérőjét adták fel, azt a hosszú abesszint, aki az ernyőt tartotta fölébe; az időben minden képes új­ságban látni lehetett. Béla pompás logikával pillanatok alatt eljutott odáig, hogy Afrikában él, és egy király szolgája, akkor azt kérdezte:-Az utóbbi években vált ismertté?- Igen.- Mondjuk az elmúlt öt vagy tíz évben?-Igen.-Akkornem tudom. Föladom... Érteden, kínos, pici csend támadt, aztán másról kezdtek beszélni. Hamarosan dönteni kellett: mi legyen vele, mihez kezdjen? Már nem volt fiatal, a kalandos élettel nyilván föl kell hagynia — ő sem akarta folytat­ni, azt mondta, nyugodt, szerény munkára vágyik. Nemigen lehetett más választása: belépett az üzletbe, nagyapám már úgyis öregedett, nehezen bírta egyedül. Az üzlet a Károly körúton volt, nagyapám egykor maga alapí­totta: kender- és lenárukkal kereskedett, zsineggel, kötéllel, zsákkal meg 685

Next

/
Oldalképek
Tartalom