A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

felé már akartak volna, de akkor meg nem sikerült: ellenfeleink, úgy látszik, belenyugodtak az eredménybe, s a kapujuk elé tömörültek. Sötétedett már, kigyúltak az uszoda lámpái, sárga fényük ringott, szétfolyt a vízen, világosabb s árnyasabb mezőkre osztva a medencét. Aztán a játékvezető fütyült: vége volt, 1:1, döntetlen.

... És este újra együtt ültünk a Gül Babában, mind az egész csapat. Fáradtak voltunk, izmainkban éreztük a mérkőzést, rólam nem is beszélve — de a jókedv magasan szállt: hiszen elértük, amit magunk elé tűztünk, a bajnokcsapat nem bírt velünk, megőriztük veretlenségünket. Voltak ugyan, akik most már azon spekuláltak, hátha győzni is lehetett volna, ha ez vagy az így meg úgy lett volna - de Jamesz leintette őket: örüljünk most a döntetlennek, majd eljön az is, lesz még bajnok a Fradi, csak így tovább, mindig előre! Ott voltak a lányok is, kedvesen, kipirulva, sört ittunk, énekeltünk, kezüket kerestük az asztal alatt, Malvin az emlékeiből mesélt, régi óbudai beugratásokról. Németh kivételesen némi hosszabbítást is engedélyezett: amíg a Nemzeti Sport megjelenik. Egymás kezéből kapdostuk ki, mert annál nincs nagyobb gyönyörűség, mint amikor az ember saját nevét olvassa az újságban. Benne volt, benne a dicsőségünk, az első oldalon, az én nevem is, kiemelve, dicsérettel. Égette a zsebem, míg a lányokat hazakísértük, otthon is kiterítettem, újra meg újra elolvastam, milyen „sikeres fegyvertényt hajtott végre a fiatal hátvéd, mikor az ellenfél legveszélyesebb játékosát kivitte a vízből, ezzel is tanúbizonyságát adva áldozatkészségének és igazi ferencvárosi küzdőszellemének”.

{Baracklekvár és más történetek. K.u.K. Kiadó, Budapest, 2001. [Unikum Könyvek] 79-103. old.)

679