A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Béla bátyám M indig izgalmas, boldog eseménye volt gyermekkoromnak, ha anyai nagybátyám, Béla, látogatóba jött. Pedig ma már alig tudnám felidézni fiatalabb képét, amilyennek akkoriban láthattam: minduntalan későbbi arca tolakszik elém, a negyvenesztendős vagy még idősebb férfié. Vékony és mozgékony volt, a közepesnél valamivel alacsonyabb, de meglepően erős; vonásai élesek, kemények, orra nyerges, szája nőiesen érzéki, szeme apró és igen eleven, pillantása gyors, szúrós. Kicsi koromból azonban már csak arra emlékszem, hogy arca néha borostás volt, ha ilyenkor megcsókoltam, egy pengőt kaptam a szokásos ötven fillér helyett: ez volt a szőrös puszi, szemben a sima puszival. Utána fölemelt, a nyakába ültetett. Csupa érdekes dolgot tudott. Mikor átsétáltunk Pestre, nagyapámhoz, úgy fogott kézen, kisujját az én kisujjamba fűzte: ez a matrózfogás, magyarázta, ő is tengerészektől tanulta, itt lenn Sevillában. Bobiról pedig, a vén dakszliról, aki nagyapám zsinegüzletében egész nap a zsákokon aludt, megsúgta, hogy titkos rendőrkutya, ahogy vannak titkos rendőrök is, csak álcázza magát békés dakszlinak, valójában a főkapitányság szolgálatában áll, különleges megbízatással. Béla bátyám azonkívül számos kártyatrükköt ismert: akárhol húztam a csomagból, megmondta, melyik lap van nálam, vagy visszakérte, elkeverte, ráütött a paklira, s éppen az maradt a kezében. O is szeretett: magával vitt a kávéházba, habos csokoládét rendelt, vagy ki a ligetbe, az állatkertbe, cirkuszba, Angolparkba. Egy ízben meg valami autós ismerőseivel Csillaghegyre rándultunk ki, a két kocsi száguldva versenyzett az úton; Bobi is velünk volt, dühösen ugatott ki az ülésről. A strandon egy plakátot láttunk: Lysoform, a nők barátja. Béla középütt választotta el haját, nyájasan vigyorgott, mint a képen megfestett közismert pofa, az egész társaság pukkadozott a nevetéstől, hogy mennyire hasonlít hozzá. O vitt először futballmeccsre, s egyszer a Hullámfürdőben bemutatott jó barátjának Hirzernek, a Hungária aranylábú balszélsőjének. Majd el-eltűnt, külföldön utazgatott. Ilyenkor képes levelezőlapokat küldött Nizzából, Monté Carlóból, Deauville-ból, Semmeringről. Nagyon szép és szabályos karcsú betűi voltak, ügyes kis kacskaringókkal, akár egy öreg könyvelőnek, de többnyire csak szokványos üdvözleteket írt. Egyszer 680
