A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

ban a vízbe. Gyorsan peregnek a versenyszámok, kiáltozás, taps; a lányok úsznak, klubtársnőik zsibongva biztatják őket: a győztes kiszáll a partra, s amíg fényképezik, lihegve, boldogan rázza fényes bőréről a vizet, veszi le a sapkát, haja nedvesen bomlik ki alóla.

A nap már a Rózsadomb fölött járt, s az idő lágy hűvösre fordult, amikor befejeződtek az úszóversenyek, és a fürdősök öles fémkerékre csavarták vissza a köteleket; mások a két kaput csúsztatták be a vízre, meg azt a fehér tányért középre, amelybe a labda kerül kezdéskor. Az előmérkőzés alatt (két jelentéktelenebb csapat játszott) mi is levetkőztünk, bolyhos zöld köpenyben üldögéltünk a lelátó szegletében. Jól előkészített együttesnél ilyenkor már nincs taktikai megbeszélés; Jamesz is csupán egy-két utolsó szóval, intéssel figyelmeztetett kit-kit a dolgára, és még egyszer szívünkbe véste: - Fiúk, nincs előre eldőlt mérkőzés, nincs verhetetlen csapat. Tudjátok mi a tét; ha mindent beleadtok, legyőzhetjük őket, de kikapni semmiképpen se szabad. Ne féljetek tőlük, én ismerem őket: a múltjukból élnek, Kislégin kívül nincs egy gólképes emberük. A jövő a tiétek, senki el nem veheti: fiatalok vagytok, fradisták. Meg aztán én is ott leszek.

Ez ugyan csak félig-meddig volt helytálló érvelés, hiszen Némethen kívül Bródy is, Molnár is öreg játékosnak számított, de erre akkor nem gondoltunk. És már el is hangzott a sípszó, és már ugrottunk is a hűs vízbe. Ilyenkor csak egy-két bemelegítő lövésre van idő - láttam, a túlsó oldalon Kislégi irtózatos bombákkal etette a kapust. Aztán a két csapat felsorakozott az alapvonalnál; ellenfeleink harsány „Újpest, Újpest, Újpest!” csatakiáltással üdvözölték a közönséget. Majd Németh, a mi kapitányunk úszott kissé előrébb, és felénk fordulva: - Fiúk, az ellenfél csapatának háromszoros.. . - Ali bevágtunk s teli torokból, egy ütemre kiáltoztuk: - Hajrá Fradi! Hajrá Fradi! Hajrá Fradi! - A tribün felmorajlott, átvette, visszhangozta, a bíró újra sípjába fújt.

Ok érték el előbb a labdát, a két csapat fölfejlődött. Idegességem, amely napok óta szorongatott, abban a pillanatban elmúlt; minden érzékszervemmel a labdát követtem, és csak egyet tudtam: helyt kell állnom, helyt fogok állni. Hiszen visszafelé úgy sincs már út: minek is élnék, ha itt elbukom? Nagy, lomha csapásokkal, akár egy cet, Kislégi is megérkezett a kapunk elé, én tüstént mellé úsztam: szevasz, szevasz, kerestük meg egymás kezét a víz alatt. De még el se helyezkedtünk, már repült oda a labda, igaz, kissé pontatlanul, inkább felém esve; gyors indulással rávetettem magam, és Kislégi karja alól kikanalazva hazaadtam a kapusnak, Bródynak. A közönség megmozdult: a föllélegzésen érződött, hogy a mieink vannak többségben, sok szurkoló rögtön idejött a futballmeccs után. Bródy várt egy pillanatig- nyu676