A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

godt, tapasztalt kapus volt, aki kitűnően áttekintette a pályát, és okos félszavakkal irányította a védelmet -, a tisztán álló Mohi Bélának passzolt, az pedig Molnárnak. Moli nagy lendülettel vitte föl a labdát, összejátszva Tátossal, a támadás kibontakozóban volt - csakhogy Malvin elöl valami hibát vétett, elrúgta magát a hátvédről: füttyszó, szabaddobás ellenünk. Azt hittük, most majd ők támadnak, felhozzák csatársorukat. De mi történt? A szabaddobást végző újpesti játékosnak esze ágában se volt szöktetni csapatát: egyszerűen előrevágta Kisléginek - mintegy elismerne, hogy mással úgysem érdemes kísérletezniük. A labda ezúttal pontosan a csatár kezéhez szállt; Kislégi fölemelte, és mintha én a világon se volnék, élesen, védhetet- lenül a bal felső sarokba szúrta. Bródy utána se szagolt.

A tribünön döbbent csend, elszörnyedés fogadta a gólt, csak az újpestiek kis tábora zajongott. Marió és Pista bácsi fejüket fogták: mi lesz itt, édes istenem, mi lesz, ha már így kezdődik!... Elszontyolodva úsztak vissza a mieink is, csak Jamesz nem csüggedt: - Semmi baj, fiúk, Tátos eriggy a labdára! — Tátos indult, el is érte, visszafelé játszott, mi hátul tologattuk kicsit Hohl Bélával; akkor láttuk, hogy Malvin szökik. Szépen, tisztán elébe tálaltuk, Malvin meg, hiába nyomták, rögtön tovább Némethnek. Hogy aztán Jamesz mit művelt a labdával, nem lehetett szemmel követni. Csak fröcs- kölés látszott, egy kéz, egy láb: a labda a hátvéd előtt, majd mögötte — s máris rezegve-táncolva a hálóban.- Gól! - és micsoda gól, Németh legszebb napjait idéző; valósággal bolonddá tette a bekket. Ujjongott, felvillanyozódott a tribün is, érezte mindenki, több ez, mint egyszerű kiegyenlítés. Hiszen egyenlőről indultunk, de míg az a 0:0 fehér lap volt, amelyre minden írható, az 1:1 már rang: igazi ellenfelek vagyunk, méltók a bajnokcsapathoz! Én is izgatott lettem s oly forró, hogy a víz fölhevült köröttem, úgy mozogtam benne, akár egy meleg burokban: tudtam, most jött el az időm.

Az iram kissé lanyhult, mezőnyjáték folyt, a labda messzi elöl a túlsó térfélen. A center és az állóbekk ilyenkor némán tapossák a vizet, várják, mikor kerül rájuk a sor. Nos, egyszerre csak fölemeltem a karom, és jobb felől teljes erőből nyakon vertem Kislégit. Jókora csapás lehetett, de persze nem egy ilyen hústömbnek; ellenfelem is inkább csodálkozva nézett rám:- Mit akarsz? Hisz itt sincs a labda...- Itt sincs? - sziszegtem most már vérszemet kapva, s megvadulva saját durvaságomtól, bal felől is rásóztam egyet. Kislégit úgy felbőszítette ez az időszerűtlen merénylet: agya elborult, tekintetére barna hályog ült — de nekem éppen ez volt a célom. Két ököllel sújtott a fejemre, hogy a csigolyám beleroppant, s a következő pillanatban csak összegubancolódott, ficánkoló testek látszottak azon a helyen, egy-egy kinyúló s újra elmerülő véres vég677