A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
voltunk a „vasbeton védelem”. Csapatunkból Molnárt, vagyis Molit említhetem még, a fedezetet (ugyancsak tagja az olimpiai győztes válogatottnak), továbbá jobbszélsőnket, Tátos Nándit, az ország akkori leggyorsabb úszóját. Külön kell szólnom az együttes balszélsőjéről egy óbudai fiúról, Malvinról. Szőke és halovány, kék szemű, ábrándos tekintetű; vékony arcbőrén átütött a pír: az ifjú Werthert képzeltem ilyennek. Ez a szende, megnyerő külsejű fiú volt a Margitsziget legádázabb csínytevője és a legeredetibb színészi tehetség, akit láttam életemben. Az arca, egész megjelenése oly jámbor, bizalomgerjesztő: ha a sportpályák kapujában szokása szerint falevelet nyomott a jegyszedő kezébe, annak eszébe se jutott, hogy lóvá tehetik. Malvin gyűjtötte a lejárt átszállókat, mindig volt a zsebében száz-százhúsz darab, s ha a kalauz a jegyet kérte, hanyagul az egész csomagot odanyújtotta: — Válassza ki! - Fáradhatatlan volt a tréfákban, beugratásokban, szikráztak belőle az ötletek. O vezetett bennünket, amikor a Szent István körúton vagy húszán (csupa megtermett, szvetteres alak) találomra becsöngettünk egy idegen lakásba, és félretolva a megdöbbent szolgálót, behatoltunk a szobába. A család - apa, anya és két nagylány - éppen lefeküdni készült; sosem felejtem el arcukat, amelyre az utolsó ítélet rémülete ült ki. Valóban meghökkentő látvány lehettünk: egyetlen szót se szóltunk, csak róttuk némán a szobát fel s alá, mintegy tíz percig, majd köszönés nélkül távoztunk, ugyanolyan titokzatosan, ahogy jöttünk. S midőn csínyjei végeztével Malvin a téli éjszakában hazatért, mutatóujját megnyálazta, és azt nyomta bele a házmester tenyerébe. Az álmos házmester a hideg érintésre úgy hitte, pénzt kapott: Malvin még az emeletről is látta, ahogy ott áll a lámpa alatt s ámulva nézte a kezét, hová tűnt belőle a húszfilléres? Az én nappalaim azelőtt elég szürkén teltek, sivár és unalmas munkában, amelyet alig vártam, mikor tehetek le: megvallom, örömöm találtam ezekben a kamaszos tréfákban. Amint végeztem az irodában, rohantam a szigetre; az egyesülettől állandó ingyen belépőt kaptam a sportuszodába. Este nyolcig, kilencig tartott az edzés, utána miénk volt a város. Malvinnal is csakhamar összeszoktunk: a mester szerette buzgalmamat és tanítványául fogadott. Elindult például a Margit hídon, és odalépett egy idősebb bun- dás hölgyhöz.-Nagyságos asszonyom... - szólította meg illemtudón, s amikor a nő feléje fordult, hogy mit kíván, Malvin ellépett mellette, és mint aki csak a divatos slágerba kezdett, énekelte tovább: -.. .ön új tavaszra vár, szemében ott ragyog egy nyári napsugár!... - A hölgy méltatlankodva szólt utána: — Csibész! Szemtelen fráter! Ekkor következett az én jelenésem. Hátulról odaléptem a bundás nőhöz, s mint egy járókelő, ki az esetnek szemtanúja volt, kalapomat udvariasan megemeltem: - Bocsánat, mit mondott önnek ez az alak? 672
