A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

labda meg egész hátul volt, valami kavarodásban, nem is láthatta. Csak úszott, majd hirtelen felnyúlt érte a levegőbe, lehúzta. Honnan tudta, hogy éppen oda dobják, éppen akkor? - Ez az, fiam — mondta Komjádi -, amit nem lehet megtanulni.

Egy barátságos edzőmérkőzésen, még középiskolás koromban, én is szembekerültem Halasyval. Ketten küzdöttünk a labdáért, amely inkább felém esett a vízre. Halasy támadott, én pedig védtem a zsákmányomat. Combomon ekkor éles, fájdalmas szúrást éreztem: hegyes lábcsonkjával döfött belém. Felszisszentem, s egy pillanatra elbódultam - mire magamhoz tértem, Halasy már messzi járt a labdával. Ne szólja meg érte senki: a vízipóló abban az időben olyan sport volt, az boldogult, aki ügyesebben játszotta ki a szabályokat s azt, hogy a bíró nem lát a víz alá. Még egy emléket hordozok róla, amíg élek: egyszer megszólításával tüntetett ki. - Mi van, kis Kosztolányi? - fordult felém a zuhanyozóban; tiltakozásomra legyintett: - Az is egy író.

Amilyen tervező és építő Halasy, a munkának olyan betetőzője volt Németh. Soha csatár még annyi gólt nem lőtt, mint ez a labdaművész, ez a zsonglőr: százféle módját ismerte, hogy kell lerázni a hátvédek erőszakoskodását, s „megetetni” a lesben álló kapusokat. A center, vagyis középcsatár ugyanis rögtön kezdésnél az ellenfél kapujához úszik, ott tanyázik háttal a hálónak, a mezőnyt figyelve, s várva, mikor kapja meg a labdát. Az egyik hátvéd pedig, az állóbekk tüstént mellé áll, pontosabban rá, - mert hiszen szünet nélkül tapossák, gyomrozzák, markolásszák egymást, akkor is, ha a labda a túlsó térfélen mozog: harcolnak a pozícióért. Akadnak elszánt hátvédek, akik centiméteres körmöket növesztenek, vastagra, keményre edzik, s némely forróbb mérkőzésen Magyarország hegy- és vízrajzi térképét karmolják a csatár hátára. Mások nem átallják a víz alatt lefogni a kezét, combjukkal átkulcsolni derekát, úgy, hogy a szegény center nyikkanni se tud, mint a kalodában. Németh Jamesszel szemben azonban teljesen hatástalanok voltak az efféle alattomosságok. Ha a jobb kezét lefogták, ugyanúgy lőtt, csavart vagy ejtett a ballal, esetlegdopplerraltovábbított a kapuba, azaz kettőzéssel: így nevezik azt a pöckölést, mikor a center csak visszakéz - ről nyúl bele az éles labdába, hogy iránya megváltozzék, s a helyezkedő kapus mellett süvítsen a hálóba. Ha a bal kezét is lefogták, lábát dugta ki a vízből, s úgy rúgta be, ha a lábát is átkulcsolták, fejjel, vállal: nem lehetett lefegyverezni. Olykor az egész emberből csupán egy térd vagy egy tenyér meredt ki a vízből: a labda oda pattant, majd a kapuba. A hajdan vékonydon- gájú kamasz idővel aztán vállas, izmos férfivá vastagodott, akkor már elnyomni se bírták: számlálatlanul lőtte, ejtette, pöckölte, csavarta, pattintotta, rúgta, fejelte Újpest és Magyarország nagyobb dicsőségére a gólokat.

668