A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

got. Vagy megismerkedtem Karády Katalinnal: a művésznő szerelmes lett belém, és együtt föld körüli útra indultunk.

A németek eközben sorra foglalták el az országokat, amelyeket meg akartam látogatni. Mindez nem sokat zavart képzelődéseimben: ábrándjaim rég elszakadtak a való lehetőségektől. A háború valami távoli szörnyűségnek tűnt fel előttem, amely ide soha nem érhet el, rossz álomnak, amelyből fel fogok majd ébredni. Anyám kivett egy kis lakást a Sas utcában, ott éltünk ketten, elsején utolsó fillérig hazaadtam a fizetésemet. Újrajárni kezdtem Rózsi néniékhez. Volt osztálytársam már az első évet végezte a Műegyetemen. A nagyobbik fiú is mérnökhallgató volt, menyasszonya pedig éppen érettségi előtt állt, s követve családi hagyományait, a bölcsészkarra készült. Neves literátus apa leánya: ez az erdélyi kálvinista prédikátorokba oltott fiatal, szőke Freya rajongott az új irodalomért. O volt az én eleven lelkiismeretem: fejébe vette, hogy egyetemre kell iratkoznom, s tapintatosan, de konokul mindig újra szóba hozta. Akkoriban jelent meg az Eötvös-kollégium pályázata az új tanévre: ő biztatott fel, hogy adjak be kérvényt. Ez valóban ideális megoldás lett volna, havi harminc pengőért lakás, ellátás, tudományos rang, s az ország egyik legjobb könyvtára! Egyszerre nekibuzdultam: hát jó, próbáljuk meg! Összeszedtem az iratokat, és benyújtottam a folyamodványomat. De ez titok volt, Rózsi néniéken kívül nem tudta senki. A Marton-irodában sem mondtam el, hiszen lehet, hogy felsülés lesz belőle, de még anyámnak se: ráérünk megvitatni, ha majd sikerült és fölvettek.

Alig vártam, mikor hívnak be. Nyár elején megkaptam az értesítést: három napig tart a fölvételi vizsga. A hivatalban beteget jelentettem, s már korán reggel ott voltam Budán, a Nagyboldogasszony úton. Valami nyolcvan jelesen érett diák várta a vizsgák kezdetét, ennyien pályáztak a tizennyolc helyre. De én erősen bíztam magamban. Különböző tanároknál kellett jelentkeznünk, félórát vagy egy órát elbeszélgettünk; nem is vizsga volt ez, inkább afféle intelligenciapróba, vagy ahogy ott nevezték: fejtapogatás. Sorba álltunk egy-egy ajtó előtt, s aki kijött, nekiestünk: hogy volt, mit kérdezett, milyen pofa? Ott is ebédeltünk a kollégiumban a nagy étteremben, fehér kabátos pincérek szolgáltak fel, s lehetett repetát kérni. Ebéd után, meg a várakozások ideje alatt az óriás, árnyas kertben sétálgattam, ahol teniszpálya is volt, vagy az épületben, a lépcsőházakban csellengtem, be-be- ültem a könyvtárba. Valóban remek könyvtár volt, s ami nekem a legjobban tetszett: az olvasó maga vehette ki és rakta vissza a kívánt kötetet; gyümölcsöskert, ahol gusztusa szerint minden fáról szakíthat az ember. Egészen beleéltem magam, hogy négy éven át itt fogok lakni, a társalgóban elpö657