A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

tek a szerzők, és megakadt szemük az új alkalmazotton, bemutattak: Karinthy Frigyes fia. Egy pillanatnyi hökkent csend. Aztán az emlékezés és álmélkodás: szegény apád, mintha most látnám, azt mondta nekem a New York kávéházban, mennyire hasonlítasz rá, hogy megnőttél fiam, kedves fiam! Baumann úr, a cégvezető elismerő krákogással nyugtázta a megható jeleneteket, mintha mindez egyedül az ő érdeme volna: íme, milyen páratlanul kiváló cég, szárnyuk alá veszik az elhagyott árvát. Az sem utolsó dolog, hátraszólni a cégvezetői asztaltól:- Karinthy kérem, adja ide a Belvárosi Színház szerződést! - Vagy: - Karinthy! Diktálok!

A munkám mindössze két fő teendőből állt: a lerakásból és postázásból. A beérkezett leveleket szétszortírozva a megfelelő dossziékban kellett elhelyeznem, de előbb a lyukasztóval két kerek lyukat ütöttem rajtuk. Ezzel eltelt a délelőtt. Baumann úr megmagyarázta, hogy ez igen felelősségteljes munka, mert ha egy levél rossz helyre kerül, sosem találják meg többé, s ha jó színpadi kiadó akarok lenni, tökéletesen meg kell tanulnom. Ebéd után a kimenő postát intéztem el, fölbélyegeztem a borítékokat, kitöltöttem az ajánlott küldemények vevényeit, majd az egészet kivittem a főpostára. Mindezt persze hamar meguntam. A lyukasztóval eljátszottam néhány napig, összehajtogattam egy papírlapot, egészen kicsire és vastagra, átütöttem, és figyeltem, hogy hull ki a rengeteg apró kerek papírkonfetti. De a második héten már ez sem szórakoztatott. A legutálatosabb munkám az volt, ha valamilyen régi színdarabot kellett előkeresnem: ezeket kint őrizték a mosdóban, egy mennyezetig érő állványon, ahol kétujjnyi vastagon állt a sokesztendős por, s az ember teli lett pihékkel, tollal, cicával, amíg megtalálta, ha megtalálta a kéziratot.

Mindebben nagyon kevés volt az irodalom és nagyon sok a kereskedelem. Lerakás közben elolvasgattam a szerzők leveleit-csak ritkán volt bennük másról szó, mint százalékról, tantiémekről, kamatról; s a híres, általam is nagyra becsült írók egyike-másika olyan kitartóan és keservesen tudott siránkozni néhány pengő előlegért, hogy már én sem - aki pedig megtanulhattam otthon, mi az: írásból élni - én sem bírtam szégyenkezés nélkül kézbe venni. Amit először csak untam, lassanként kezdtem tűrhetetlennek érezni. A múló hétköznapok egyformaságában nem mertem megkérdezni magamtól, hogy mi lesz belőlem? Ha éppen nem akadt dolgom, kibámultam a ház keramitkockás udvarára, és ábrándoztam. Volt néhány állandó témaköröm, ezeket lassan egészen apróra kidolgoztam. Például láthatatlanná tudtam válni, mint Wells regényhőse, és láthatatlan repülőgépemen röpködtem kedvemre a világrészek felett, hol Afrikában, hol Kínában ereszkedve le. Vagy az olimpiászon megnyertem tíz-tizenöt számban a bajnoksá656