A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

még Krúdy Gyulától és Aranytól is. S érdemes-e úgy élni, hogy az ember nem sétálhat át a Lánchídon a Vízivárosba, vagy a Ferenc József hídon a Lágymányosra? Megírtam anyámnak, hogy most semmiképpen sem utazhatok Amerikába, ne is hívjon többé. Két hét múlva megjött a válasz: akkor ő indul haza, azonnal.

Olyan tragikusan érkezett meg a Keletire, címkékkel tarka bőröndjeivel, ahogy mindig is élt. Nekem sok vitám, harcom volt anyámmal; s férfikort kellett megérnem, hogy a tigrisanyában az anyát lássam nagynak, aki kölykeiért habozás nélkül kész életét áldozni. Anyámnak nem ért annyit a saját biztonsága, hogy egy óceán és egy háború válassza el fiaitól. Hazajött meghalni - mert úgy történt, ahogy írta s mindig mondta: az utolsó órában ő is a háború áldozata lett. De előbb meg kellett mentenie párszor a gyerekei életét.

Már a pályaudvaron rám támadt, s a taxiban, végig a penzióig, azután pedig egész este velem kiabált.

Mivel töltőd te tulajdonképpen a napodat? - kérdezte ezerszer. Ha anyámat elfogta a düh, szenvedélyét semmivel sem lehetett kimeríteni: minden új részlet úgy felháborította, mintha először hallaná az egészet. Amikor éjszaka szétváltunk, mindketten halálosan el voltunk keseredve. S attól fogva vége volt a jó világomnak. Az újságok hirdetései nyomán reggel sorra kellett járnom mindazon helyeket, ahol kezdő tisztviselőt kerestek, délutánra pedig anyám beíratott egy gyors- és gépíró iskolába. Apám könyveit nem sikerült elhelyeznie Amerikában, de néhány előadást valóban tartott az ottani magyaroknak, s hozott valami pénzt. Ebből azonban nem futhatta tovább, csak néhány hónapra. Sürgősen keresnem kellett, s végül is anyám szerzett nekem gyakornoki állást a Marton-féle színpadi kiadó irodában. Százhúsz pengő volt a havi fizetésem.

Ez a Marton-iroda tulajdonképpen egy ügynökség volt, színpadi szerzők műveit közvetítette hazai és külföldi színházaknak, és a jogdíjból aztán bizonyos százalékot levont. Ügyfelei nagyobbára írók meg komponisták, bár ezeket itt következetesen szerzőknek nevezték, mert így előkelőbben hangzott. író mindenki lehet, szerző: az már rang, annak már bemutatták valamilyen művét. Valaha apám is kapcsolatban állt az irodával, s belépésem napján rögtön összebeszéltek és beugrattak: előkeresték a kartonját, amelyen négyezer pengőnél több előleg maradt nyitva, majd közölték, hogy addig nem kapok fizetést, amíg ezt az összeget le nem dolgozom. Tehát körülbelül három évig. Én nagyon elkeseredtem, erre általános nevetés és hátbaveregetések közt kiderült, hogy tréfa az egész.

Gyakornok lettem tehát, azaz praxi, s külön kis íróasztalt kaptam, közvetlenül az ajtónál, hogy aki belép, rögtön megpillantson. Amikor aztán jöt655