A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
viszik? A kiadó, az Athenaeum nem tudott segíteni, maga is belső bajokkal küzdött, s apám hirtelen halálával, az immár fedezet nélkül maradt előlegekkel súlyos anyagi kár érte: mindössze egy kis segélyt szavaztak meg, amiből lakbérre is alig futotta, azt is csak ideiglenesen, már nem emlékszem, három vagy hat hónapra. Rokonaink, barátaink csupa vékonypénzű ember - s ki venné magára, hogy eltartson egy özvegyet meg egy gimnazista kamaszt? Anyám mérgeket szerzett - és ez nem volt tréfa: évekkel ezelőtt egyszer már öngyilkos akart lenni. Ekkor jelent meg a színen Frici bácsi. Frici bácsi apámnak druszája, tisztelője és régi jó barátja volt, azt hiszem még iskolába jártak együtt és később mindig ugyanabba a kávéházba. Anyagiakra nézve ő is csak annyi, mint a többi barát-valami kis külföldi ponyvagyártó cég hazai megbízottja, de ha ide írnám a vezetéknevét, sok öreg futballrajongó szíve megdobbanna. Frici bácsi ugyanis az ország egyik legismertebb futballbírája volt valaha, a maga idejében - mert nemcsak a játékosok öregszenek ki a múló évekkel, de a bírák, még a taccsbírák is. Sok nagy rangadó, sok nemzetközi válogatott mérkőzés emlékét őrizte lakásában: szalagos koszorúkat, kupákat, szobrokat; és sok botrányos bíróverés emlékét szívében, de ezekről nem maradt dokumentum. Az egyik ilyen esetnek én is tanúja voltam tízéves koromban: ehhez azonban újra vissza kell menni a Verpeléti útra. Mi a kettes szám alatt laktunk, Frici bácsiék a szomszédos házban, a négy-hatban. Az egyik nyári vasárnapon, alkonyattájban, egyszerre botokkal hadonászó, vérszomjas, ordítozó emberekkel telt meg a Verpeléti út: a közeli BEAC-pályáról jöttek, s a bírót akarták meglincselni, aki a mérkőzés után rendőrök fedezete alatt, állítólag álruhában szökött el a szurkolók bosszúja elől. Frici bácsinak volt annyi esze, hogy ne a lakásán bújjon el, hanem minálunk: az előszobában könyörgőtt, adjunk neki menedéket. A szurkolók azonban rájöttek a cselre, és most már a mi házunkat ostromolták, döngették a kaput, amelyet a házmester elővigyázatosan bezárt, botokkal verték, rúgták, be akarták törni, kiabáltak, hogy gazember, gyilkos, áruló, agyon kell ütni! Frici bácsit akkor apám mentette meg. Habozás, remegés nélkül kiállt az ablakba, s érces hangon beszédet rögtönzött. A tömeg, amikor megpillantotta, elcsitult: apámat mindenki ismerte a Lágymányoson. (Ma azon a házon függ az emléktáblája.) Nagyon ügyesen és meggyőzően beszélt: mindenekelőtt merészen elismerte, hogy a futballbírónak igenis ő adott menedéket. Adott pedig azért, mert nem a vak szenvedély, de az igazság józan keresése volt egész életének jelmondata. Most sem lehet hűtlen az elveihez: szavát adta, hogy az ügyet kivizsgálja, s ha valami szabálytalanságot talál, a megtévedt futballbíró nem kerülheti el a megtorlást. Akit érdekelnek a fejlemények: ő mindenkor rendelkezésére áll a Hadik kávéházban. Most 644