A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Apám élete valóban olyan csődtömeg volt, amelyet csak egy balzaci méretű szerkezetben lehetne kifejteni. A bűnbeesés valószínűleg már az ősidőkben történt, születésem előtt, amikor szüleim fedezet nélkül külföldi nász- útra indultak. Ettől fogva sohasem tudtak többé rendbe jönni, mindig tovább nyújtózkodtak a takarójuknál, egyre mélyebben gabalyodtak adósságaikba, s bár Karinthy egyike volt az ország legolvasottabb íróinak, Budapesten legendákat meséltek reménytelen pénzügyi kísérleteiről. Apám honorárium dolgában mindig az irigyelt magasabb kategóriákba tartozott. Az olyan embert azonban, aki egyszer futni kezdett a pénze után, nincs, ami ne rántaná még mélyebbre: a kor könyörtelen logikája szerint egyre olcsóbban árusítja magát, és egyre drágábban vásárol. Akármit próbál, ír, gondol: minden lefelé húzza.

Elment például a színpadi kiadóhoz, és pénzt kért, hogy házbért fizethessen. A kiadó, aki már sok ezer pengő Karinthy-előleget tartott számon, azt mondta:-Több előleget nem adhatok. De írj egyjó jelenetet, Fricikém, azt megveszem tőled örökáron, száz pengőért.

Apám leült a Hadik kávéházban, és írt egy jelenetet. Ha a jelenet gyöngébben sikerült, a kiadó a vételárnak csak kétszeresét vagy háromszorosát kereste meg rajta. Máskor apám olyan kis egyfelvonásost írt, mint például a Bűvös szék - ezt hosszú időn át, minden este, Európa több száz kabarészínpadán játszották, és a kiadó Amerikába is eladta. Ilyenkor apám kapott még négy-ötszáz pengőt.

Hasonló szerződések kötötték a könyvkiadókhoz és az £rr-lapokhoz is. Az üzleti könyvekhez nem értett, de ezek nem is érdekelték, jóval több példányt nyomtak, mint amennyit neki elszámoltak, újabb és újabb egyezségekbe, katasztrófaszerződésekbe kényszerítették, s közben az előlegek, adósságok egyre szaporodtak. A felszabadulás után nevetve mesélték nekem az Operánál, hogy még onnan is elvitt valami háromszáz pengőt. A húszas évek végén ott tartottunk, hogy Karinthynak, az ország egyik legnevesebb írójának minden elsején kilakoltatástól kellett remegnie; s a villanyt, gázt rendszeresen kikapcsolták. Ilyenkor az elemi iskolából nem haza mentem, hanem a soros törzskávéházba, hitelre megebédeltem, a csöndes, déli órákban még egy parti biliárdot is játszottam Sanyival, az Apolló termetű főpincérrel.

Kávéházban persze drágább az ebéd, mint otthon. De az életmódot a lehetőségek határozzák meg: apámnak is mindig új búvóhelyet kellett keresnie, ahol egy órát nyugodtan dolgozhat a hitelezőktől meg a pumpolóktól, akik persze őt sem kímélték meg. Kávéházakban, sörözőkben kosztolt, itta egymás után a méregerős és méregdrága feketéket. Hogy lehet, hogy az ilyen ember drágábban vásárolja meg a ruhát, a cipőt, mint amennyiért a ki636