A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Apám élete valóban olyan csődtömeg volt, amelyet csak egy balzaci méretű szerkezetben lehetne kifejteni. A bűnbeesés valószínűleg már az ősidők­ben történt, születésem előtt, amikor szüleim fedezet nélkül külföldi nász- útra indultak. Ettől fogva sohasem tudtak többé rendbe jönni, mindig to­vább nyújtózkodtak a takarójuknál, egyre mélyebben gabalyodtak adós­ságaikba, s bár Karinthy egyike volt az ország legolvasottabb íróinak, Buda­pesten legendákat meséltek reménytelen pénzügyi kísérleteiről. Apám ho­norárium dolgában mindig az irigyelt magasabb kategóriákba tartozott. Az olyan embert azonban, aki egyszer futni kezdett a pénze után, nincs, ami ne rántaná még mélyebbre: a kor könyörtelen logikája szerint egyre ol­csóbban árusítja magát, és egyre drágábban vásárol. Akármit próbál, ír, gon­dol: minden lefelé húzza. Elment például a színpadi kiadóhoz, és pénzt kért, hogy házbért fizet­hessen. A kiadó, aki már sok ezer pengő Karinthy-előleget tartott számon, azt mondta:-Több előleget nem adhatok. De írj egyjó jelenetet, Fricikém, azt meg­veszem tőled örökáron, száz pengőért. Apám leült a Hadik kávéházban, és írt egy jelenetet. Ha a jelenet gyön­gébben sikerült, a kiadó a vételárnak csak kétszeresét vagy háromszorosát kereste meg rajta. Máskor apám olyan kis egyfelvonásost írt, mint például a Bűvös szék - ezt hosszú időn át, minden este, Európa több száz kabarészín­padán játszották, és a kiadó Amerikába is eladta. Ilyenkor apám kapott még négy-ötszáz pengőt. Hasonló szerződések kötötték a könyvkiadókhoz és az £rr-lapokhoz is. Az üzleti könyvekhez nem értett, de ezek nem is érdekelték, jóval több példányt nyomtak, mint amennyit neki elszámoltak, újabb és újabb egyez­ségekbe, katasztrófaszerződésekbe kényszerítették, s közben az előlegek, adósságok egyre szaporodtak. A felszabadulás után nevetve mesélték ne­kem az Operánál, hogy még onnan is elvitt valami háromszáz pengőt. A hú­szas évek végén ott tartottunk, hogy Karinthynak, az ország egyik legneve­sebb írójának minden elsején kilakoltatástól kellett remegnie; s a villanyt, gázt rendszeresen kikapcsolták. Ilyenkor az elemi iskolából nem haza men­tem, hanem a soros törzskávéházba, hitelre megebédeltem, a csöndes, déli órákban még egy parti biliárdot is játszottam Sanyival, az Apolló termetű fő­pincérrel. Kávéházban persze drágább az ebéd, mint otthon. De az életmódot a le­hetőségek határozzák meg: apámnak is mindig új búvóhelyet kellett keres­nie, ahol egy órát nyugodtan dolgozhat a hitelezőktől meg a pumpolóktól, akik persze őt sem kímélték meg. Kávéházakban, sörözőkben kosztolt, itta egymás után a méregerős és méregdrága feketéket. Hogy lehet, hogy az ilyen ember drágábban vásárolja meg a ruhát, a cipőt, mint amennyiért a ki­636

Next

/
Oldalképek
Tartalom