A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
rakatba kiírták? Először is: volt egy elmélete, hogy csak olcsó ruhákat szabad venni, mert a jó ruha négyszer annyiba kerül, de négyszer annyi ideig mégsem tart, s ha ezért a pénzért négy olcsóbb öltönyt vásárol, túljár a kereskedők eszén. Persze mindig gyűrött, szakadt, siralmas volt a ruhája. Ha a gyerekeknek kellett valami, hosszú huzavona után végül is anyám vereked- te ki. Apám azonban ezt az olcsóbb öltönyt sem fizette ki, a kereskedők nyakunkra jártak a számlával, port indítottak, s végül is az árverés előtt teremtettük elő valahonnan a pénzt, hogy az árat, amelyet a perköltségek, kamatok az esztendők folyamán négyszeresére növeltek, kifizethessük. Ezt is meg lehet szokni. Apámat az anyagi dolgok lassan már nem is érdekelték, úgysem tudta volna kibogozni őket. Élt, egyik napról a másikra, űzetve és magát hajszolva, valami szürke közönyben, rég belenyugodva, hogy ez az élet rendje. A kávéházban előadásokat tartott társaságának, s közben folyton írta piros noteszébe a jegyzeteit, hogy egyszer, ha majd a dolgok rendbe jönnek, nekiülhessen annak a bizonyos nagy regénynek, amelyre tíz éve készült. Politzer mindezt - elég megbízható adatok alapján - papíron számította ki. De azt is, hogy apám írói jövedelme bőven elég volna a család eltartására, még félre is lehetne tenni. Ha Karinthy mégis úgy küszködik, mint a vízbe fúló, ha regény helyett kénytelen humoreszkeket lekenni, s fillérekre váltani tehetségét, annak csakis az az oka, hogy nincs senki, aki rendben tartsa és intézze a dolgait, aki magára vállalja, hogy tárgyal a kiadókkal, és az üzleti könyvekbe tekint, aki behajtja a sok száz vidéki és külföldi lapban orvul megjelent írások tiszteletdíját: valaki, aki minden idejét, igyekezetét arra szenteli, hogy ezt a zseniális embert fölmentse és megmentse. Politzer úgy érezte, a sors őt szólította erre a feladatra. Kelenföldre érkezett meg, s rögtön be a Hadikba. Apámat egy társaság közepén találta.- Politzer József vagyok - mondta pulykavörösen -, Karinthy úrnak határtalan tisztelője... Apám kezét nyújtotta. - Nagyon örülök.- Már több levelet voltam bátor... - Politzer nyelt egyet. - Arra szeretném kérni a mestert, hogy engem titkári minőségben alkalmazni méltóz- tassék... Apám sajnálkozva nézte a zavarával küzdő fiatalembert. - Titkárnak? - Nézze fiam, én a családomat sem bírom eltartani. Miből adjak magának fizetést?- Kérem, arra egyelőre ne legyen gondja Karinthy úrnak... Talán később, ha majd kiérdemeltem... Külföldön a híres íróknak mind van titkáruk... Anyám, aki egész mostanáig vizsgálta Politzert, de annak szerény, vékony ábrázatán semmi érdekeset nem talált, hangosan átszólt az asztalon. - Ugyan, Frici, ez őrült, ne álljon vele szóba... Minek vitatkozik? 637
