A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
A titkár P olitzer ifjúságát homály fedi. Karcagon született vagy Jászberényben, már nem emlékszem, apja kis szatócs volt, ő az ötödik gyerek. Mesélte egyszer, milyen keservesen tudták csak taníttatni, s alig tette le az érettségit, már vonult is be. Három évig verekedett, előbb a kárpáti, aztán az olasz fronton, kapott egy kitüntetést, és a háború végén hadnagyként szerelt le. Elhelyezkedni nem bírt, apja üzletében segített, vezette a könyveket. Sovány, kopaszodó,jelentéktelen külsejű fiatalember volt. De nem a kor gyermeke. Tudott lelkesedni. Politzer élt-halt az új irodalomért; mikor a boltot késő este becsukták, sietett haza, és a kuckójában hajnalig rontotta szemét. Minden élő és holt mesterek között legkedvesebb írója apám volt. Filozófusnak, lángésznek, a század lelkiismeretének tartotta, Karinthyt vallotta élete szebbik felének, boldogságának: minden könyvét megszerezte, ronggyá olvasta, és órákon át tudta szavalni: Plútó e torzót márványból szoborta... Politzert nem értette mega környezete: kinevették, holdkórosnak tartották. Talán tízszer is írt apámnak, hosszú leveleket, amelyeket többször letisztázott - de választ sosem kapott. Karinthy-rajongása vihette az újságírói pályára is: rövid ideig a helyi lapnak volt rendőri riportere. Azt hiszem, nem volt jó hírlapíró. Amikor jött a nagy válság, elsőnek bocsátották el; később az újság meg is szűnt. Szüleihez nem mehetett vissza, a kis üzlet vergődött, fuldokolt; állásra sehol semmi remény. Politzernek nem maradt más választása: kevés megtakarított pénzén jegyet váltott Budapestre, hogy régi, titkos tervét megvalósítsa. Vakmerő terv volt, de mégsem légvár: a valóságra épült. Politzer, aki minden Budapestről jött embert apámról faggatott, gyakran hallotta, hogy Karinthy, ez a ragyogó szellem milyen keservesen küszködik: a hitelezők a kávéházba is utánajárnak, adósságot adóssággal töm be, a kiadó előlegekkel zsarolja, s tíz éve készül egy nagy regényre, de mindig a holnapi lapba kell krokit írnia. 635
