A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
véletlenül se hallja meg az edénycsörgést, eltitkolni előtte, el a sírig, inkább kibujdosni innen... De mondom, kábult voltam már, s a többiek inkább örültek: szüleim, hogy tudnak mit adni a vendégeknek, azok pedig a még mindig langyos, édes lekvárnak, a benne főtt fél barackokkal, hiszen a vacsora kevés volt és régen volt. CsakTurcsi, a kedves ősz kis Turcsi csóválta fejét, de aztán ő is evett: kenyérre kenték, jó vastagon, hogy a szélén le akart csurogni, és ujjal kellett visszanyomni, ették nagy falatokban, s rá megint likőrt ittak. A többire már nem jól emlékszem. Petschauer és Bébi valamin összevesztek, a vívó dühöngött, s el akart menni, úgy kellett az előszobából visszaráncigálni. Bébi meg kijelentette: - Hiába ugrál, maga akkor is csak egy piszkos vigéc.-Vigéc? Akkor bezzeg jó voltam maguknak, amikor a tisztek Hegyeshalomnál diadalkapuval vártak, hogy éljen Attilánk, és a vállukon vittek! Furcsa szerelem volt ez, örökösen tépték-marták egymást: Becker Bébi - legalábbis szóban — bősz antiszemita volt, de igazán csak a zsidó férfiak érdekelték. És Petschauernak is ez volt élete fő problémája, a származása: nem bírt belenyugodni, ezerszer megátkozta. Rögeszméjévé vált, hogy üldözik, halálát akarják, hiába kardvívó és olimpiai bajnok; - és évek múlva ezzel a keserű bizonyossággal indult Ukrajnába, hogy sose tér vissza, megjósolva irtóztató pusztulását. Bébi, csak azért is, hogy Petschauert bosszantsa, most Závodszkynak kezdett udvarolni. A tenorista hatalmas termetű, szálas, szép férfi volt, de egyébként igen szelíd, nyájas és szemérmes. Bébi kihívó, erőszakos modora zavarba hozta; így hát inkább megint zongorázott, halkan, hogy a felesége odaát föl ne ébredjen. Apám és Turcsányi kimentek az erkélyre. Turcsányi csöndesen beszélt, erről beszélt mostanában mindig: hogy újra írni szeretne, egy hosszú verset Magyarország sorsáról, a szomorú, kisemmizett, elfelejtett kis országról, ahol senki se tud boldog lenni. Turcsi később visszament a szobába, apám egyedül maradt kinn az éjszakában. Lent, hat emelet mélységben a Verpeléti út kihalt volt, lámpái némán rezegtek a melegben, köröttük sűrű, izgatott szúnyogfelhő. A nagy bérház - roppant kályha - köveiben őrizte a júliusi nap hőségét; valahol magános léptek kopogtak, visszhangzottak a forró utcákban, majd sokára elhaltak. Szemközt az egyik ház tűzfalára alul futballkapu volt odarajzolva, mésszel. A dohánygyár homályos tömbje hosszan nyúlt el a sötétben, túl az a feketeség már újra rétek, a végtelen Bercsényi út mentén. A zongora hangja kiszűrődött az erkélyre, de oly halkan, a dallamot nem lehetett kivenni. Apám futólag a holnapi ügyeire gondolt: délelőtt cikk vagy vers a Naplónak, utána tárgyalás azzal az ügyvéddel a kölcsön meg632
