A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Baracklekvár

N

álunk odahaza ismeretlen dolog volt a nyári befőzés; a mi kamránk mindig üres volt. Se lekvár, se kompót, se paradicsom, se uborka. Ha valamelyik osztálytársamnál bújócska közben a spájzba tévedtem, ámulva néztem az üvegek tömött sorától meghajló állványokat, s a nyálam nyeltem irigységemben: így is lehet?

Hogy miért nem volt nekünk sose pénzünk, jóllehet apámnak heti négy cikke jelent meg az újságokban s a könyvei csúcspéldányszámban keltek el, bajos volna itt kibogozni. Meg aztán a befőzés nyáron, amikor a gyümölcs, a főzelék olcsó, nem is olyan költséges dolog; került is volna annyi (ha oly sok hiábavalóságra telt), hogy néhány üveggel eltegyünk. De nem volt még dunsztos üvegünk se, és főleg nem volt senki, aki az egészet megszervezze, az eltennivalót megvásárolja, hazahozza, befőzze, kigőzölje; senki, akinek csak eszébe is jusson, hogy télire legyen valami a kamránkban, és egyáltalán: hogy tél is lesz még a nyár után. Úgy éltünk mi, akár a tücsök a mesében. A nagy regényterv, amelyről apám úgy szeretett beszélni, egyre távolabbra csúszott az ábrándfellegekben: évek óta nem írt mást, csak olyat, amit egy ültő helyében megírhatott, a délutáni vagy a holnap reggeli lapba. Ha aztán összegyűlt egy kötetrevaló, úgy is kiadták. S ahogy az irodalmi munkásságából: háztartásunkból is hiányzott minden merészebb vállalkozás. Majd egyszer- ez volt a jelszó; majd egyszer, ha egy kis lélegzethez jut. Akkor majd megírja a regényt és korunk új enciklopédiáját, más kávéházba költözik, ahol iható a fekete, megjavíttatja a redőnyeinket, leszámol a hitelezőkkel és szétrúg mindenkit, aki a nadrágjába csimpaszkodik. Addig - addig csak átmeneti idők vannak. Ilyen átmeneti időkben telt el az ő férfikora és az én ifjúságom; s ilyenkor persze befőzni sem érdemes arra a rövid időre. Azaz hogy egyszer mégis csak volt nálunk befőzés.

A dolog Róza néni nevéhez fűződik. Róza néni szakácsnő volt nálunk, s egyben gyereklány, szobalány, mindenes. Leány ugyan már rég lehetett: egy tisztes, ősz hajú, szigorú asszony, már külsőre oly tekintélyt parancsoló, hogy mi gyerekek nem is mertük tegezni. Ami nagy szó, mert Gabi bátyám

621