A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

például hétéves koráig mindenkinek, még gróf Apponyi Albertnak is kurta szevasszal köszönt (a gyereknapon történt), s csak egyszer - amikor a szobába lépve egy kéményseprőt pillantott meg a kályhánál - mondta ki ijedtében, hogy: kezicsókolom. Róza nénivel azonban nem lehetett bizalmaskodni, ő egészen más volt, mint azok a fiatal lányok, akik addig nálunk szolgáltak, s akiket mi, gyerekek sokkal inkább játszópajtásnak tekintettünk, semmint parancsoló felnőttnek, vagy éppen cselédnek. A drága, kedves Mancira ma se tudok megindulás nélkül gondolni: faluról került hozzánk, tizenöt esztendős korában, s négy évig maradt. De Manci kívül-belül, szókincsében és erkölcseiben a családhoz hasonult; ha kapott reggel kosztpénzt, vásárolt, ha nem, hát azon se ütközött meg, szemrebbenés nélkül tagadta le apámat a számlás emberek előtt, és amikor elseje körül kikapcsolták a gázt, ő kilincselte végig a szomszédokat, hogy kinél lehetne megfőzni az ebédet? Manci selyemharisnyát hordott s anyám levetett, de még elegáns ruháit, színházba és operába járt; orvosok, szerkesztők udvaroltak neki a mi vendégkörünkből (egyébként szigorúan három lépésről). A korkülönbséggel dacolva, mi fiúk is, mind a hárman, feleségül óhajtottuk venni. Ezért is kellett végül elmennie tőlünk: túl nagy volt már a forgalom körötte, olyan szép lánnyá nőtt; anyám féltékeny lett rá. Róza néninél, aki utána jött, ilyesmiről szó sem lehetett, hisz ötvenéves rég elmúlt.

Jobb házaknál szolgálhatott azelőtt, mert az első napjai szüntelen megbotránkozásban teltek, hogy itt micsoda cigányvircsaft folyik. Se havi kosztpénz, se beosztás, hitel hitelre, nincs egy deka liszt, egy csöpp zsír tartalékban: amiből vacsorát főznek, mindent, még a sót-paprikát is aznap kell megvásárolni. És közben a nagy flanc: akiknek maguknak sincs, örökösen másokat tömnek, vendég nélkül haza sem jönnének a kávéházból, etetik a sok mihaszna éhenkórászt. No, majd ő tudna itt rendet teremteni; csak egy hétre valót adjanak neki előre, olyan háztartást csinál, reggelit, ebédet, uzsonnát, vacsorát, de még feketét is; nem fog az a jó nagyságos úr abba a füstös-büdös, pótkávés kávéházba kívánkozni! Szegény Róza néni, ő is a mi életünket akarta rendbe hozni.

Csakhogy Róza néni komoly asszony volt, háziasszony, és legfőképpen szakácsnő, kisujjában minden női furfang. Egy hétre szóló kosztpénzt persze ő sem kapott szüleimtől. De hamar fölfedezte, hogy van ebben a házban rejtett tartalék is, csak kutatni kell utána fiókok mélyén, szekrények alján, sötét sarkokban. A kamra állványa mögött például hat darab félkilós mosószappant talált, leesve, a legfölső polcon pedig egy kis bődön zsírt, amiről senki se tudott. Meg babot, száraz diót, elbújva szegletekben; a fürdőkád alatt három doboz eredeti Ship szódabikarbónát (apám fogyasztotta óriási

622