A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
II. "Én, fájdalomherceg" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Nem lehet az, hogy itt tartsak vele! Hogy nem csókoltam volna meg, hogy egyszer se szóltunk volna három szót... A strandon békét mutat a lázongó homok: hisz átízzott, a nap csókjában égett, mért nem zizeg, mért nem táncol pörögve az alkonyatban! És a túlsó parton a hegy karéja mért ont violaszínt?! Mért nem lángol vörösen?... Mért alusznak a lépcsők és kabinok összebújva...? Mi ez a csönd? Mit hazudik a lomb? Mért nem folyik a Duna visszafele? A kerítés ott mért nem csavarodik össze és mért nem ugrik a Dunába! Minden hazug, torz, ferde és hamis! És semmi sincs a maga rendjén! S ti őrültek, kik itt feküsztök félig lehunyva pillátok a fényben, mért nem pattantok fel és követtek engem?! Jertek, no jertek, majd én elvezetlek benneteket az igazi álomba: valóságos csodák közé, valódi csöndbe és valódi fénybe, és valódi ködbe és valódi lángok országába! Jertek, ugorjunk kútba, másszunk a kemence lukába, bújjunk, tűnjünk el a nádas ág-boga közt, vesszünk el a világ számára és feledjünk! És szaladjunk és nyissuk ki kerekre a szemünket! 614
