A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

állván a sziklafokon, tíz percig nem szólt, s aztán annyi telt csak tőle: „it is a fairyland” - uram, ez tündérország. Tündérország csakugyan, sőt „Tündérlak Magyarhonban”, ahogy ötéves koromban betűztem ki a péceli színlapon, hogy egy életen át ott zsibongjon bennem ez a két szó, felbukkanva mindig, amikor valami nagyon szépet akarok mondani. „Tündérlak Magyarhonban” - mondtam, amikor húszéves koromban a „feltündöklő” magyar költészet első új, merész versét elolvastam a Független Magyarország című néhai újság tárcarovatában - „Tündérlak Magyarhonban” - dadogtam, mikor Blériot elrepült a fejem fölött a Tattersallban, s „Tündérlak Magyarhonban” - dobbant a szívem, amikor kibukva egy áprilisi reggel viharfelhői közül, a Zeppelin fedélzetéről megpillantottam magam alatt a Cittadellát s a Duna öt karperecét.

Tündérlak Magyarhonban - de mi az, senki se lakik falaid közt, elátkozott kastély? Ahogy a Lánchídhoz értünk Lacival, csodálkozva állapítjuk meg, hogy a világvárosi értelemben korai órák ellenére, egyetlen élő emberrel nem találkoztunk. íme, a kivilágított Tündérlak tárva-nyitva álló kapuival, s egy nyomorult szerelmespár nem veszi a fáradságot, hogy legalább a magányt keresse fel ezen a színpadon. Odalent, a körutakon, a külváros sikátorai közt, a Városliget csenevész bokrai alatt, a Mester utca csapszékei körül nyüzsög az esti élet. A Vár és a Bástya, közterek, akárki járhatja fejedelmi szépségeit - mit jelent hát ez a csend, ez az elhagyatottság?

Hogy mit jelent?

Vedd elő a közkönyvtárak polcairól az emberi szellem valódi remekműveit. Csend és magány árad lapjairól, ha kinyitod őket - régen láttak ezek a lapok fölébük hajoló, kíváncsi szemet.

A detektívregények lapjai közben kirojtosodnak a sűrű forgatástól.

{Naplóm, életem. Válogatta és az előszót írta: Szalay Károly. Magvető, Budapest, 1964. 401-404. old.)

585