A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Mint idegen forgok Pesten

47. vasárnap

A Vigadó téren áll egy nagy, tizenkét személyes autó. A Hangli körül őgye- legve a rekkenő hőségben, csodálkozva veszem észre, ahogy lassan megtelik - nők és férfiak szállanak fel, nyilván nem egy társaság, nem egyszerre érkeznek, nem is beszélnek egymással. Egy cvikkeres úr, három sárga kalapos hölgy, két másik hölgy valami nyomtatványt nézeget. Fiatalember, diák-forma, noteszbe jegyezget. Agilis fiatalember, az autó mellett magyaráz.

Pesti ember kíváncsi. Közelebb megyek, bámészkodók. Az agilis egyszerre csak hozzám lép, és angolul megkérdezi, hol ajegyem. Hanyag angolsággal, kissé orrhangon motyogok valamit. Vagy úgy, mondja ő, fent van az irodában, rendben van, tessék felszállani, ide.

Kérem. Miért ne.

Felszállók a három sárga kalapos lány mellé, gondolom, majd csak megtudom tőlük, hová megyünk, és mit akart tőlem az az angol úr. A lányok feszesen ülnek. Kicsit meleg van, mondom udvariasan vigyorogva. Nem tetszik tudni, mit akart tőlem ez a fránya ánglius.

Az egyik lány nagy jóindulattal rám néz, nem felel, a másikhoz fordul, és angolul azt mondja neki, hogy én biztosan olasz vagyok, azért beszélek törökül. Ugyanakkor az agilis hátrakiabál: „Mehetünk, Spitzer, hű, de disznó meleg van!”

Az autó megindul.

Az agilis felpattan a sofőr mellé, és abban a pillanatban beszélni kezd. Ladies and gentlemen, that’s the most fashionable tea-room of Budapest, Gerbeaud. Meine Damen und Herren, das ist die eleganteste Conditorei von Budapest, Gerbaud. Signore e signori, questa è la più elegante pasticeria di Budapest, Gerbaud.

Es ettől fogva folyton beszél, mint egy automata, mindent háromszor elmond, három nyelven, de folytonosan és cezúra nélkül, mint egyetlen mondatot. A mondat elején öten figyelnek, a közepén négyen, a végén hárman.

579