A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

- Ó, kérlek, igazán végtelenül egyszerű. Semmi az egész. Egy kis megfigyelés: semmi különös dolog.- De mégis... ez hihetetlen! - törtem ki. - Honnan tudod, hogy épp a 79. számú ház alatt nem voltam?- Magad is csodálkozni fogsz, oly egyszerű. Látod, mikor idejöttem, a lépcsőn találkoztam egy öreg asszonnyal, akinek egyik pupillája kerek volt. Az öreg asszony férje gázgyári munkás, és lent az utcán kőburkolat van. Tegnap tizenhetedike volt, és csütörtök. Már pedig csütörtökön szoktak lenni a lóversenyek... Az összefüggést, azt hiszem, most már nem nehéz kitalálni...- Nem - rebegtem bizonytalanul.- No, akkor nem is folytatom.

És keresztbe font lábakkal, dobolva nézte a mennyezetet. Bámulni kellett őt.- És mi van az újságban? - kezdtem újra a társalgást.- Olvasd - mondotta, és felém tolta a lapot. - Well, érdekes eset. Well, well.

Az ötödik lapon, a „Vegyes” rovatban, a következő hírt pillantottam meg:- Különös gyilkosság a Rombach streeten. Különös gyilkosság dolgában nyomoz a rendőrség a legnagyobb titokban. A Rombach street 90. sz. házának pincehelyiségében két és fél holttestet találtak, melyek közül az egyik még élt. A másik holttest hiányzó felét ugyanaznap ismeretlen tettesek kenyérbe sütve, majonézzel kibélelt dobozban feladták a pomázi express postakocsijára, Goldberger L. L. Lipót címére. A pincében talált holttesten semmiféle erőszak nyoma nem látható: sehol sebesülés, fojtogatás jele; az egész test szabályos, a tüdők hibátlanok, érverés rendes, szemek jók, tauglich ohne Gebrech. Negyven-negyvenöt éves férfi benyomását kelti, beszél angolul, németül. Fejéhez közel a padlón egy üres poharat találtak, melynek színén parafadugó úszott, két keresztbe fektetett gombostűvel. A gyilkosság előtt a tettesek leborotválták áldozatuk talpát, és két kérdőjelet festettek rá akvarellfestékkel. A pincefalon három szöget is találtak, ezek egyike selyemzsinórral volt átcsavarva, a zsinór végét viasszal az áldozat orrlyukába tapasztva találták. A házmester azt mondja, hogy semmit se hallott, de úgy rémlett neki, mintha éjjel egy órakor a pincében valaki hegedűn a Chopin: „Träumerische Stunden” című nocturnóját játszotta volna, körül-belül abban az időben, mikor a gyilkosság történt. Emellett a harmadik emeleten valaki délután három órakor kétszer az orrát fújta, de a rendőrség nem hiszi, hogy ez összefüggésben lenne a gyilkossággal. A titokzatos

565