Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Borbás Andrea: Lágymányosi szív

ban Zoltánt is gyakran foglalkoztatta, nem volt a környéken izgalmasabb játszóterület ennél a nádas, berkes, rejtelmes vízi világ­nál. Feneketlennek mondták, s beszélték, hogy valaha téglagyár állt itt, amely el­süllyedt, és a helyén tengerszem keletke­zett. Egyszer a tó vize megfordult, haragosra sárgult, és döglötten vetette föl a halakat; néhány évvel ezelőtt pedig egy budai orvos, aki a Hadik-kávéházba járt, fogadásból csó­nakot, mérőzsinórt kerített, de úgy mond­ják, háromszáz méter mélyen sem ért fene­ket. Az a hadirokkant, aki a tavat őrizte, esküdözött, hogy innen a víznek közvetle- nül az Atlanti-óceánba van lefolyása.” A Fényes szellők című novellában pedig így szövi tovább a tó legendáriumát: „Volt egy nagybátyám, kilopott a kasszából ezer Budai panorráma 1913 BFL képeslapgyűjtemény „... a Gellérthegy oly közel, lámpasorai szinte újjal tapinthatók. ” 18 Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz. Szépirodalmi, Budapest, 1980. 30. old. A továbbiakban: Karinthy Ferenc, 1980b. 389

Next

/
Oldalképek
Tartalom