Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Benda Mihály: Ki nem tér olykor vissza – avagy lágymányosi és józsefvárosi szellemidézés
kát attól a mimetizáló irodalomszemlélettől, amely úgy tartja, hogy az irodalmi mű a létező valóságot tükrözi vissza. Az a véleményünk, hogy nem létezik a „teljesen áttetsző nyelv [...], amelyben maguk a dolgok volnának megnevezve.”3 Barthes elméletét követve úgy értelmezzük, hogy a realista szövegek képesek elhitetni, hogy „teljesen áttetszők” és az élet egy szeletét adják.4 Továbbiakban e realista leírások poétikai eszköztárát vesszük szemügyre. A korszak kritikusai gyakran nevezik Karinthy Ferencet „önéletrajzi írónak”5. Ezt a jelzőt nemcsak azzal érdemelheti ki, hogy gyakran örökíti meg saját élményeit, de azzal is, hogy módszeresen feldolgozta gyerek- és fiatalkorának különböző korszakait. Az Irodalmi történetekben elsősorban a lágymányosi gyerekkor fontosabb eseményei elevenednek fel, míg a Szellemidézésben a Reviczky utcában töltött mindennapok. De a két könyvön kívül máshol is felcsipegethetünk önéletrajzi morzsákat, és a Lágymányoson és Reviczky utcán kívül az író említést tesz az Üllői úti lakásukról is. De ez utóbbiról közel sem beszél annyit, legnagyobb szerephez A jó hiénák című novellában jut. Philippe Lejeune az önéletírás műfaját az önéletrajzi paktum segítségével jellemzi. Az önéletrajzi paktum szerinte az olvasó és a könyv szerzője között jön létre, és a szerzői, elbeszélői név azonosságának a megerősí3 Foucault, Michel : A szavak és a dolgok. A társadalomtudományok archeológiája. Osiris, Budapest, 2000.144. old. Ford.: Romhányi Török Gábor. 4 Barthes, Roland: L'effet de réel. In: UŐ: Littérature et réalité. Seuil, Paris, 1982. 88-89. old. s Szabó B. István: Karinthy Ferenc: Víz fölött, víz alatt. Kortárs, 1967/10.1665. old. tése a szövegben.6 A paktum formai jegyei lehetnek kifejtetlenek-azaz a címadás sugallja (Életem története, Önéletrajz), vagy maga az elbeszélő mondja ki a mű bevezetőjében a szerzővel való azonosságot — vagy lehetnek kifejtettek. Ez utóbbi esetben az elbeszélő a borítón szereplő szerzői névvel nevezi meg magát.7 Mint látjuk, az önéletrajzi paktum másfajta olvasási módot igényel, mint a vele ellentétes regényíró paktum. A fikciós formákkal ellentétben az önéletírás „referenciális szöveg”: „éppúgy, mint a tudományos és vagy történelmi diskurzusok, arra törekszenek, hogy a szövegen kívüli »valóságról« nyújtsanak tudást, tehát igazságpróbának vessék alá magukat. Céljuk nem egyszerűen a valósághűség, hanem a valóhoz való hasonlítás, nem »valóság effektus«, hanem a valóság képe.”8 Vagyis Lejeune szerint az önéletrajzírás rendelkezik egy ún „referenciális paktummal”, amelyben benne foglaltatik a célzott valóságmező definíciója, valamint a hasonlóságnak az adott szöveg által kijelölt modalitásai és fokai. Mint látjuk, Philippe Lejeune szerint az önéletrajz ugyanúgy, mint a Film, a valóságot akarja megörökíteni. Erről az önéletrajzi valóságról sokkal többet tudunk meg, ha nem a fotókon és a dokumentumfilmeken létező várossal vetjük össze szüntelenül, hanem inkább azt nézzük meg, hogy milyen eszközökkel képes elhitetni, hogy a 6 Lejeune, Philippe: Az önéletírói paktum. In: Önéletírás, élettörténet, napló. Válogatás Philippe Lejeune írásaiból. L'Harmattan, Budapest, 2003. 28. old. Ford.: Varga Róbert. 7 Uo. 29. old. a Uo. 37. old. 369
