Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Forradalmak kora - Papp Barbara: Történelmi kószálások Cini budapesti regényeiben
mondván: nem eleven, hús-vér emberhez illő viselkedés, hogy miután hőstettet visz végbe, képes hosszasan elmélkedni egy nyilas szőrös fülén.26 Neheztelve említették „érzelmi szegénységét,” annál is inkább, mivel „olyan események közé sodorja az író, melyek még a jégdarabból is szikrát csiholnának.[...1 Valami kivattázott világban él, ahová csak egészen tompán jut el az események dübörgése. Amikor körülötte már mindenki lángol, ő alig langyosodik.”27 Jellemzően kifogásolták, hogy bár a regény főként Pintérrel foglalkozik, az ő életének történéseit kísérhetjük figyelemmel, valójában jóval kevesebbet tudunk meg róla, mint az egy-két ecsetvonással élethűvé festett mellékalakokról. A bizonytalan benyomástöredékek pedig abból adódhatnak, hogy Pintér Zoltán elsődlegesen szemlélő és tanú, de nem cselekvő. 8 A fiatalember vezet a városon, az otthonán keresztül, és az ő közvetítésével értesülhetünk a fejleményekről, de ő nem alakít, legfeljebb alakul az események kényszerítő hatása következtében. Mindenütt ott van, ahol ott kell lennie, ahol valami jellemző, valami lényeges történik az ostromlott Budapest megjelenítése szempontjából, amiről mindenkinek tudomást kell szereznie. Pintér Zoltán bizonyos jellemvonásai szintén a kószáló alakját idézik, az utcákat járó csendes megfigyelőét, aki néhány szavával képes megjeleníteni a tapasztaltakat, így a passzázsok vagy a feldúlt Körút - s ezzel egy korszak - hangulatát. Karinthy Ferenc 26 Pándi Pál: Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz. Csillag, 1954/2. 938. old. 27 Futaky Hajna: Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz. kószálásaiban a háborús Budapesten nagyrészt Pintérre hagyatkozott; ő jelentette a biztos műszert annak az iszonyú és érthetetlen pesti télnek a feltárásában. A sajátos körülményekhez sajátos kószálótárs („műszer”) illett: az ostromverte főváros pincéiben lakó, ismeretlentől rettegő, fájdalom és halál sújtotta emberekhez ez a visszahúzódó nyelvésznövendék tartozott, ő jeleníthette meg leghitelesebben a - fényes utcákon való sétálás helyett - óvóhelyeken kucorgó budapesti tömegek lelkét és vágyait. Cini pesti kószálásaiban sorra feltűntek az ostromlott városban tartózkodók, melyek mindegyike személyiségtípusokat képviselt - hiszen a történelmi pillanat megragadásának szándéka elsősorban általános csoport- jellemzőkkel felruházott résztvevők bemutatását kívánta. Gazsó alakja a vidéki munkásfiúé, akinek csupán ideiglenes és kényszerű tartózkodási hely Budapest, elszánt a túlélésre, és valami homályos ellenségképtől, bosszúvágytól vezérelve jut el a kommunista sejtekig. Az ellenállók között találunk biztos kezű és ítéletű vezéralkatot; szótlan, de engedelmes lakatosfiút; bölcsészambíciókkal rendelkező álmodozót; nyughatatlan, veszélyérzettel nem rendelkező kapkodót is. Az ellenkező oldalon félrészeg nyilas tisztek üvöltenek a végső győzelemről mély meggyőződéssel, hadba szólított ifjak tankcsapdákat szélesítenek, piperkőc hadnagyok vallatnak, gyanakvó katonai rendőrök járőröznek; német katonák menetelnek, akiknek vadonatúj, hibátlan felszerelése és Dunántúl, 1954/7. 76-77. old. 28 Ungvári Tamás: Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz. Új Hang 1954/2. 84-85. old. 349
