Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Forradalmak kora - Vörös Boldizsár: Forradalom a műalkotásban – műalkotás a forradalomban
„Igen ... pincékbe ... rejtekezve ... én, én Vezettem őket ... összeesküvés?! Didergő szájjal, táncoló fogakkal Zöldüljetek ... halljátok?! ... Ez kevés! Csikorduljon az ujjszoritó Csavarjátok ki a csuklóimat! ... Dögöljetek meg! ... Többet is tudok is!.. Ójaj! Zuhogjatok, fojtogató falak! „Egy kardcsapással ujjongó szabaddá E népeket... és engem — látva lássák! Egy kardcsapással elsöpörni innen A buta önkény vak lidércnyomását — Süvöltő kardok büszke harca, Szabad mezőkön zengő háborúk!! ...- Ó irgalom! Ó félek a bakótúl! Ójaj! Krétafehér az arca ... Szája fekete luk ... VI. Először Sigrayt vezették köztük el Szolárcsik felbukott a lépcsőhöz közel - Szentmarjay vadul ellökte a papot, Hajnóczy sírva ment, Őz Pál viaskodott. Martinovics: - (igy szólnak a régi krónikák) Ájult volt, amidőn a padra hurcolák. Nyitott, tajtékos ajkán hideg mosoly, fakó — Két hóna alá nyúlva cipelte a bakó. Kuszáit, vizes haja, sovány gyermek-feje Rácsuklott csöndesen a hóhér keblire - S melyet nyirkos pirossal az alvadt vér elöntött: Két karja átölelte szelíden a fatönköt. (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, Pályamű 1148.1-9. old.) 338
