Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Jakab Réka: Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán
Tolna megye területén is gyűjtötték a rongyot, tőlük pedig a pápai nagykereskedők vásárolták fel, akik Sopronba és az ausztriai franzenstahli papírmalomba vitték tovább. Az 1828-as vármegyei kimutatás szerint Pápáról évente 800-1000 mázsa rongyot vittek ki.84 A rongykereskedés minden bizonnyal nem szűnt meg, Pápa papírmalma (igali malom) révén továbbra is kivette részét a rongykereskedésből, azonban a technológiai váltás miatt a forgalom csökkent a negyvenes évekre.85 A korábbi rongykereskedők valószínűleg az összeírásban kereskedőként számba vett személyek mögött húzódnak meg. Iparosok A kereskedőknél némileg korlátozottabb mozgástérrel rendelkeztek a zsidó iparűzők, ugyanis céhen kívüliként kontárnak tekintették őket, és nem részesülhettek a céhprivilégiumokból. Ugyanakkor a megjelenő batyuzó, házaló zsidók versenyt jelentettek a céhek számára, akik a városi tanács és a felsőbb hatóságok segítségével próbálták őket visszaszorítani. A földbirtokosok sokszor védelmet nyújtottak a zsidó iparosoknak és kereskedőknek a céhekkel szemben, melyek privilégiumai az uradalomban nem voltak érvényesek. Érdekeiknek megfelelően regáléikat a legtöbbet ígérőknek adták bérbe és vásároltak akár inkább zsidóktól. A zsidó kézművesek többsége kereskedelemmel is foglalkozott, Bt VeML IV.I.b 274/1828. 85 Koncz Pál : Igái, Pápa, XIX. századi papírmalma. PNYME, Budapest, 1987.18-19. old. és tekintve, hogy céhszabályok nem kötötték, olyan termékeket is forgalomba hoztak, melyeket nem ők állítottak elő. így ugyanazt az árut olcsóbban tudták adni céhbeli társaiknál. 1832-ben a pápai molnárcéh a vármegyéhez fordult panaszában, saját molnártársait kárhoztatva kért súlyos büntetést rájuk. Azt állította, hogy egyes molnárok, akik a zsidó lisztkereskedőkkel kapcsolatban állnak, a törvényes áron alul, kialkudott készpénzért őrölnek gabonát, vagy a vám megfizetésétől eltekintenek, csakhogy a nagy mennyiségű gabonával kereskedő zsidók náluk őröltessenek. A vármegye a nem nemes molnárokra 15 pálcaütést, a nemesekre 12 ezüstforint büntetést helyezett kilátásba.86 A fenti példából is nyilvánvaló, hogy az együttélés legalább annyiszor vonta érdekközösségbe a zsidóságot a helyi társadalommal, ahányszor érdekeik ütközését idézte elő. A gabona-, a borkereskedelem mellett a faggyú kereskedelem is tipikus zsidó szakmává vált. 1831-ben a pápai és veszprémi szappanos mesterek azt kérték a vármegyei hatóságtól, hogy tiltsa meg a zsidó kereskedőknek a faggyú felvásárlását, mert mivel a megyében a gyertyának és a szappannak limitált ára van, a kereskedők inkább Fehérváron és Pesten értékesítik a faggyút.87 A helytartótanácsi rendelet értelmében, ha egy zsidó kézműves alkalmas volt rá (letöltötte a vándorlási időt, remekelt), be kellett venni a céhbe. A céhek általában elzárkóztak, de például Óbudán, Máramaros- szigeten felvették a zsidó kézműveseket se VeML IV.I.b 1450/1832. 87 VeML IV.I.b 1612/1831. 38
