Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Jakab Réka: Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán
rendhez. A fóldesúrtól szerzett bizonyos jogok érvényesítésekor gyakran szembekerülhetett a városi polgárság érdekeivel. Pápán a városba betelepült zsidóság jogállása abban a tekintetben is különbözött, hogy a Belső-, azaz polgárvárosban, vagy a Küisővárosban telepedett-e le.56 Jogállásukat tovább színezte az, hogy milyen telken, milyen jogállású házban laktak, illetve mi volt a foglalkozásuk.57 A városba betelepülni vágyó zsidók először a városi hatósághoz fordultak kérelmükkel.58 A város minden esetben megvizsgálta a kérelmező vagyoni állapotát, és erkölcsi igazolást kért annak a településnek az elöljáróságától vagy hitközségétől, ahonnan az illető zsidó érkezett. A letelepedési kérelmek elbírálásából nyilvánvaló, hogy a város törekedett rá, hogy szegény, keresettel nem rendelkező lakosai számát ne szaporítsa.59 Ezen kívül, gazdasági szempontokat is mérlegelve, adott esetben kikérte egy-egy céh vagy éppen a hitközség véleményét arról, hogy a kérelmező szakmája, illetve megélhetését biztosító tevékenysége milyen módon befolyásolja a helybeliek életlehetőségeit. 1849 februárjában Kohn Benjámin és felesége kérték a várostól vőjelöltjük, az ürményi Kohn Gyula Pápán való letelepedésének engedélyezését. A folyamodványukhoz csatolt iratok66 A zsidók mintegy fele 1834-ben a Belsővárosban lakott, a városrész lakosságának mintegy negyedét tették ki. 57 VeML V.2.a 840/1834. Pápa Belsőváros összeírása. 58 Korszakunkban folyamatos a letelepedési engedélykérelmek sora. A városi jegyzőkönyvek zsidókra vonatkozó bejegyzéseinek jó része letelepedésükkel, lakhatási engedélyükkel kapcsolatos. ból kiderült, hogy a vőjelölt korábbi lakhelyein templomi énekesként szolgált, és viselkedésében sincs semmi aggályos. A városnak nem volt ellenére a letelepedési engedély megadása, de először a hitközség vezetőségének véleményét kérte, hogy van-e szükség énekesre.60 A város - valószínűleg a hitközség támogató véleménye birtokában — márciusban megadta a letelepedési engedélyt Kohn Gyulának azzal a feltétellel, hogy az uradalmat és a városi hatóságot felettesének elismerve, lefizeti a 20 ezüstforint letelepedési díjat és viseli a városi közterheket.61 Ha tehát a kérelmező letelepedésének a város nem látta akadályát, engedélyezte majd jóváhagyásra javasolva továbbküldte az uradalmi úriszéknek. Számtalan esetben előfordult, hogy már Pápán élő, vagy csak egy ideje ott tartózkodó zsidók kértek lakhatási engedélyt a várostól. 1853-ban Krausz Adolf, egy már 20 éve a városban élő és a városi közterheket viselő zsidó kapott lakhatási engedélyt.62 Haaz Mózeshez hasonló házaló ugyan már túl sok is volt Pápán, a város mégis engedélyezte a törvényes letelepedését, mivel Haaz már több éve a városban lakott, adózott és a lakhatási engedélyért fizetendő díjat is lefizette.63 Végül a kérelmezők bizonyos hányadát a város különböző okokból elutasította. 59 A város „Kaufman Ignác eddigi becsületes magaviseletét, vagyonbéli állását, úgy élet fenntartását biztosítható üzletét bepróbálván" megadja neki a lakhatási engedélyt. VeMLV.42.a 365/1853. eo VeML V.42.a 144/1849. 61 VeML V.42.a 219/1849. 62 VeML V.42.a 668/1853. 63 VeML V.42.a 114/1853. \ 31
