Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Jakab Réka: Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán
Franczóz (sic!) József zsidó tanító letelepedését a város azzal az indokkal utasította el, hogy becsületes magaviseletét nem tudta igazolni, és azt is elismerte, hogy semmilyen jövedelme nincsen.64 A hasonló helyzetben lévő Polák Mihálytól is, mivel jövedelem és erkölcsi bizonyítvány hiányában csak a közösség terhére lenne, a város megtagadta a lakhatási engedély megadását.65 1853-ban a város értesítette a hitközséget, hogy a közgyűlésen felolvasták a helytartótanács rendeletét, amely megtiltja a hitközségnek, hogy hatósági és lakhatási engedély nélkül bárkit befogadjon.66 Minden bizonnyal kért letelepedési engedélyt a várostól Kohn Lipót is, hiszen 1848-ban letelepedési engedéllyel bíró családfőként írták össze. A Keszthelyről Pápára beházasodó ifjú legkésőbb 1838-ban vagy 1839-ben jöhetett a városba, hiszen az 1848-as összeírásból ismert mindhárom gyermeke Pápán született.67 A városban való letelepedésének engedélyezését magányos szakmája is indokolhatta, hiszen rajta kívül ekkor Pápán ilyen szakmát senki sem űzött. Kohn Lipót Pápára költözésének okát források hiányában csak találgatni lehet. A viszonylag távoli Keszthelyről, mely ráadásul másik vármegyében feküdt, minden bizonnyal már létező szakmai vagy családi kapcsolat révén kerülhetett a városba. Vajon az 1830-as évek második felében Pápán tanuló keszthelyi Kohn Farkas révén ismerte meg későbbi feleségét? Vagy szakmát tanulni jött a városba egy 1848-ban már nem (itt) élő ernyőkészítőhöz, akitől később átvette a 64 VeML V.42.a 44/1853. es VeML V.42.a 554/1853. 66 VeML V.42.a 267/1853. 6? VeML IV.1 ,h A pápai közép főszolgabírói járásbeli mesterséget? Kérdések, amelyekre egyelőre nem tudunk válaszolni, és kérdéses az is, hogy minderre a további kutatások fényt deríthetnek-e egyáltalán. A betelepülők a lakhatási jogért Pápán 5 aranyat fizettek. Az uradalommal kötött szerződésben a zsidó közösség jogot szerzett a hús- és kóserbor-mérésre, fürdőház kialakítására.68 Lakhatási engedélyük megszerzése egyben bármilyen foglalkozás űzését, a szabad kereskedelmi tevékenységet is jelentette számukra, azonban nem részesülhettek a város vámmentességre vonatkozó kiváltságaiból. A jobbágytelekre települt zsidók ugyanazokkal az adóterhekkel tartoztak földesuruknak, mint keresztény társaik. Ok mint serialisták, házaik és földjeik után a városnak is fizettek ún. domesticát a házipénztárba, minden forint után 15 krajcárt. Az extraserialisták, akik nem a városi törvényhatóság alá tartozó telken laktak, az uradalomtól haszonbérbe (árendába) vett javak után vagy a kereskedelmi és iparos tevékenységük után adóztak. Ezen adójuk után nem fizettek a város házipénztárába. Adójukat a zsidó község szedte be, és egy összegben egyenesen a vármegyei pénztárba fizette be. A városnak további, ún. közmunkadíjat is fizettek. A városi közterhek jó része, így a katonák elszállásolása is vonatkozott a zsidóságra. Sajátos eset kapcsán értesülünk erről. 1835-ben Czink Ferenc városi quartély- mester panaszt tett, hogy Klein Salamon a hozzá beszállásolt strázsamestert nem zsidók összeírása. Pápa város, 1848. A letelepedés valószínűsíthető éveiből a városi jegyzőkönyvek hiányoznak. es VeMLIV.I.b494/1848. 32 i
