Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Jakab Réka: Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán
1840:XXIX. te. betartása, mely többek közt szabályozta a magyarországi zsidóság letelepedési jogait, nem mindenütt ment zökkenőmentesen. A forradalomban fel- bolydult országban számos helyen a rézpénz forgalomból való eltűnése miatt bűnbakot kereső tömeg hangulata a zsidó lakosság ellen fordult, és megpróbálta őket lakóhelyükről elűzni. Az idézett törvény által letelepedési engedélyt szerzők nem voltak elűz- hetők, ám minden zsidó közösségben igen nagyszámú betelepülő húzódott meg, aki nem rendelkezett letelepedési engedéllyel. A rendelet a közösségeket alkotó két különböző státuszú lakosság arányának felmérését célozta. Az összeírás pontosan rákérdezett a helyben talált zsidó lakosság legális vagy illegális tartózkodására. A belügyminiszteri utasítás a zsidó lakosság családonkénti, azaz háztartáson- kénti, ezen belül a családtagok név szerinti összeírását rendelte el, utasításához pontos mintát mellékelve. Az 1848-as összeírás a korábbiakhoz képest - részletességét tekintve — jóval adatgazdagabb. Itt ugyanis a családfő neve mellett nem pusztán számokkal közük a családtagokat, hanem név szerint megismerhetők a feleségek, a gyerekek és minden személy (magányos felmenő, rokon, iparos-, illetve vándorlegény), aki a családfővel közös háztartásban élt. Az összeírás tartalmazza a családfők, családtagok születési helyét, a városba települők esetében a betelepedés idejét, valamint megélhetésüket biztosító foglalkozásukat. További pozitívuma a forrásnak, 11 1861 -bői fennmaradt egy héber betűkkel írt német nyelvű levél. Láng Jehuda-Gyula: A pápai zsidóság emlékkönyve. A mártírhalált halt pápai és hogy nagy valószínűség szerint az egyes lakosok valódi életkorát, pontosabban a saját maguk által ismert életkorát közli. A letelepedés indokoltságának vizsgálatával is ösz- szefügghet, hogy az összeírok törekedtek az egyes háztartásbeli tagok kapcsolatainak (rokoni, alkalmazotti) feltérképezésére, melynek eredményeként jól kibontható a kapcsolatok sokrétűsége, ezáltal sokféle elemzésnek nyújtva lehetőséget. Zsidó község és polgári város A Pápa város földesura, Esterházy Ferenc által 1748. május 10-én kibocsátott ún. oltalomlevél (Schutzbrief) a betelepülő zsidóság számára megadott hitközség szervezési jog mellett engedélyt adott a kóser bormérésre, mészárszéktartásra és a szombatkorlát felállítására, mellyel szombatonként lezárták az általuk lakott városrészeket. A városba költözők nyelve többnyire német volt, többségük Morvaországból jött. A korai időszakban maguk közt és a földesúrral, különösen pedig a város német polgárságával németül érintkeztek. Csak a rabbik, a dájánok és a Talmuddal foglalkozók használták a héber nyelvet, ők is többnyire csak írásban. A pápaiak nem beszélték a jiddis nyelvet.11 A 19. század közepén a vármegyéhez, illetve a városhoz írt folyamodványaik magyar nyelvűek, azonban még a negyvenes években is németül írtak az urakörnyékbeli zsidóság emlékére. Lahav, Tel-Aviv, [1974.] 122-124. old. A továbbiakban: Láng, [1974.] Hitközség és intézményei 20
