Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
"ifjúság, szerelem" - Lugosi András: A szegény kisgyermekek panaszai
bizalmatlanok a pszichoanalitikusok által írott pszichohistóriákkal szemben.35 Egyrészt eltérő foglalkozásuk okán nem ismerhetik pontosan a pszichoanalitikusok számára közös és evidensnek tekintett belátásokat. Persze a történészeknek is megvan a maguk közös és evidensnek tekintett tudásuk, hiszen egy adott korszak vagy probléma tárgyalásához általában rendelkezésre áll egy bevettnek számító narra- tíva, amelyre a szakmán belüli érintkezés során elég csak utalni, a forrásokból vett idézetek is csupán ennek illusztrálására szolgálnak. Azoknak a pszichohistóriáknak azonban, amelyek a bevett pszichoanalitikus elbeszélések igazságigényére próbálnak hagyatkozni, mindig a történészek elutasításával kell szembesülniük, mert számukra ezek az analitikus narratívák egyáltalán nem számítanak bevettnek. Az illusztráció mellett létezik azonban egy másik történészi attitűd, amelyik elfogadja, hogy az olyan személyes forrásokból, mint a naplók vagy az emlékiratok, nem ismerhető meg a múlt egésze, hanem annak csak valamilyen reprezentációja.36 A pszichohis- tória talán azok között a történetírói irányzatok között találhatja majd meg egyszer a helyét, amelyeknek tevékenysége nem merül ki a nagy elbeszélések illusztrálásá35 Ezért olvassák gyanakvással még Erikson, szerintem kiváló művét is, a Fiatal Luthert. Vö: Erikson, Erik: A fiatal Luther. Tanulmánya pszichoanalízisről és a történelemről. Erős Ferenc fordítása. In: Uő: A fiatal Luther és más írások. Gondolat, Budapest, 1991.7-400. old. Erikson történészek általi bírálatához lásd: Lackó Mihály: Széchenyi-értelmezések: lélektan és szövegtan. In: Uő: Széchenyi elájul. Pszichotörténeti tanulmányok. L’Harmattan, Budapest, 2001. 43-66. old.; Barzun, ban, hanem az egyes forrásokban található reprezentációknak az elemzésében mélyülnek el. Ha így járunk el a fenti esetben is, azaz nem a bevett pszichoanalitikus elméletekből származtatjuk értelmezésünket, hanem azt a reprezentációt próbáljuk megérteni a maga egyediségében, ami magának Karinthy gyermekkori naplójának a sajátja, úgy talán még akkor is lehet esélyünk pszichohistóriai értelmezésünk elfogadtatására, ha ebben szerepet juttatunk a pszichoanalitikus hagyománynak is. Mielőtt azonban a január 11-i bejegyzés elemzésében elmélyülnénk, vegyük szemügyre ennek a napnak a naplóbeli kontextusát. Január 9-ével, amikor tisztázódik, hogy Ideién néni még néhány hétig marad, megszűnik Helén néni hollétének állandó ismételgetése. Egészen január 23-ig nem tűnik fel Karinthiéknál, persze ebben csak azzal a megszorítással lehetünk biztosak, hogy a napló szerint. Ezt a hétfői napot Frigyes otthon töltötte, mert hétfőn és kedden nem volt iskola,37 a szünet azonban számára váratlanul meghosszabbodik, mert Uncle Joe megbetegszik. „Különben sok minden történt. 1: Józsi beteg lett doktorunk, Leo dr. megvizsgálta s persze kisütötte hogy kanyarója lesz. Szamár! Ha nem jött volna orvos bizton nem lett volna.38 Jacques: Clio and the Doctors. Psycho-History Quanto-History and History. The University of Chicago Press, Chicago-London, 1974.; valamint Hunt, David: Parents and Children in History. The Psychology of Family Life in Early Modern France. Basic Books, New York, 1970. 36 Tóth Eszter Zsófia: Klio és az oral history. Múltunk, 2000/3.166. old. 37 Karinthy Frigyes, 1987. 31. old. 38 Uncle Joe kanyarója még sokáig ad témát 143
