Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Brandt, Juliane: Az evangélikusság Budapesten a dualizmus korában
felett itt csökkent a férfitöbblet, ugyanakkor a gyermekek aránya is magasabb volt. Itt nyilván több teljes család volt. Hasonló volt a helyzet a Józsefvárosban is.25 Relatíve a legtöbb gyermek azonban a Ferencvárosban élt, ahol a férfiak és a nők számaránya a 31—40 éveseknél nagyon proporcionális volt.26 A kültelken volt a legmagasabb a férfitöbblet (1:1,59), a produktív korúak között több korcsoportban is a nők többszörösét tette ki. Ez az erős bevándorlás a város felekezeti összetételét is megváltoztatta az évek folyamán. A katolikusok aránya lassan csökkent. 1881-ben 63,54 százalék volt Pesten, az egész városban Budával együtt pedig 67,39 százalék. Az evangélikusok pesti aránya viszont 5,92 százalékról 6,01 százalékra nőtt. (Az egész városban 5,54 százalékkal ez az arány kicsit alacsonyabb volt.) A Belvárosban (IV. kerület) és a Lipótvárosban (V. kerület) 7,9 százalékkal, illetve 7,11 százalékkal különösen magas volt. Csak ezután következett a Terézváros (VI. kerület), az Erzsébetváros (VII. kerület) és a Józsefváros (VIII. kerület).27 A Belvárosban viszont megint a „cselédjelenség” hatását érhetjük tetten. A nők között itt sokkal nagyobb volt az evangélikusok aránya, mint a férfiaknál. Ha viszont a felekezet eloszlását nézzük az egész városban, akkor Pesten belül legtöbben a Józsefvárosban, az Erzsébetvárosban és a Terézvárosban éltek (22,67,20,45,18,27 százalék). A reformátusok viszont legtöbben a Józsefvárosban, a Ferencvárosban (IX. kerület) 25 1:1,38. Itt a fért többlet a 30-35 éveseknél is 1:1,58 volt, csak ezután kezdett lassan csökkenni. 26 Összesen azonban: 1:1,37. és az Erzsébetvárosban. Náluk a Terézváros csak 4. helyen szerepelt. Ha a két felekezet templomának a fekvését nézzük, akkor azt látjuk, hogy az evangélikusoké a mai Deák téren, a Belváros, a Lipótváros és a Terézváros érintkezési pontjánál helyezkedett el, míg a reformátusoké a Széna (a mai Kálvin) téren, a Belváros déli szélén. A többi fent említett tényező mellett ez is szerepet játszhatott a térbeli eloszlás jelenségét illetően. Ez az eloszlás 1890-ben is fennállt. A legtöbben még mindig a Vili. kerületben laktak (20,23 százalék), utána következett a VI. (18,40 százalék) és VII. kerület (17,89 százalék). Az ebben a három kerületben lakó evangélikusoknak a város összes evangélikusához viszonyított aránya azonban kis mértékben csökkent, a városon belüli területi eloszlásuk egy kicsit no kiegyenlítettebbé vált. 1900-ra a kerületek e hármas csoportján belül átrendeződés ment végbe: még mindig a VIII. kerület állt az első helyen, az összes evangélikus 20,55 százalékával, de utána most már a VII. kerület következett 20,16 százalékkal, és csak ezután a VI. 17,04 százalékkal. A budapesti evangélikusság tagjai kezdettől fogva különböző anyanyelvűek voltak. Az alapító gyülekezetben sokan voltak német ajkúak. Soraikban számos német egyetemeket megjárt szakember, a régi, német ajkú felvidéki városokból származó kereskedő és honorácior volt. A bevándorlás nemcsak a magyar ajkúak számát növelte meg, hanem szlovákokét is. Kezdetben az istentiszteleteket a hó három vasárnap27 Körösi, 1881. 43. tábla. 28 Körösi, 1891. 36. tábla alapján. 117
